Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

SUÖS ad partes Jaurienses pellunt") keletkezett. A püspök — más földesurakhoz hasonlóan — felismerte a legeltetésből és a kereskedelemből származó bevételek jelentőségét, s 1581-ben az új piac kialakulását követően, megtiltotta az állatok ingyenes itatását és legeltetését a Győr környéki püspöki birtokokon. Ugyanakkor a győri Rába-hídnál megújította a korábbi vámszedést. A kereskedők természetesen tiltakoztak a rendelkezések ellen és megtagadták a fizetést, mire Csutor János püspöki udvarbíró a tilosban lévő állatok közül többet lefoglaltatott. A vita végül Ernő főherceg intézkedésére került a megyei törvényszék elé, ahol Draskovich követeléseinek jogosságát elismerték, s ezzel a tőzsérek gondjait és kiadásait súlyosbították.

67 Több éven át húzódott (1584— 1588) a legelőként bérelt Szentvid puszta földesura, Lipchey János által felállított vám körüli vita, míg végül többszöri királyi parancsra megszüntették.

68 A magyaróvári főharmincados 1588-ban és 1590-ben kelt jelentéseiben így egyformán érvként szerepeltek Gregoróczy intézkedései, valamint a Győr környéki vámgondök. Ezektől alátámasztva indokoltnak tartotta a győri piac megszüntetését. Tudatában volt azonban annak, hogy Magyaróváron is több problémát kell megoldani, ezért javasolta a katonai élelmezési hivatal által bérelt Lébény-barátföldi legelő átvételét a tőzsérek számára (erről tárgyalások is kezdődtek), illetve a magyaróvári uradalom területén áthaladó marhahajtó utak szélesítését.

69 Időközben Győrben halmozódtak az illegális elővásárlásokra utaló információk is. Ezek alapján 1589 júliusában Ernő főherceg ismételten szigorú leiratban tiltotta meg a piaci rendtartás szabályainak megszegését. Azokat a mészárosokat, akik nem saját székeikre hanem kereskedésre vásároltak, szigorú büntetéssel sújtották.

70 A győri piacot veszélyeztető javaslat ellen — a város ősi árumegállító jogaira történő hivatkozással —, élesen tiltakozott a káptalan, amely földesúri bevételeinek csökkenésétől félt.

71 De ennél jóval nyomatékosabban esett latba az érintett kecskeméti, halasi és kevi kereskedők szembeállása, akik inkább a győri problémák megoldását kérték, mivel az Óvár környéki legelőhiány és az odáig vezető utat terhelő vámok, illetékek sokasága miatt változatlanul lehetetlennek tartották a felhajtást. így 1590 októberében a szentiváni határ átengedéséért folyamodtak.

72 A legelőbővítést egyébként az Alsó-Ausztriai Kamara 1589-től kezdve több ízben megkísérelte elérni a Győr melletti kismegyeri (tarisznyavári) határ bérbevételével. A magyaróvári főharmincados 1592-ben kelt jelentésében az itteni legelőt nélkülözhetetlennek nevezte a marhakereskedelem szempontjából, és a győri káptalan birtokjogi panaszainak elutasítását javasolta. Mint a harmincados írta, a káptalannak nem lehet igénye erre a területre, mert a győri polgárok ily messze sohasem műveltek szántókat, nem tartottak állatokat. Kár legfeljebb a pannonhalmi apát csanaki jobbágyait érhette, akik valóban műveltek itt kisebb területet.

73 A káptalan azonban furcsa mód nem mutatott hajlandóságot a legelő átengedésére, miközben ragaszkodott a piactartás jogához is. A különböző megoldatlan problémák miatt végül átmenetileg Győr ellen döntöttek. 1592 augusztusában kihirdették a győri piac Magyaróvárra történő áthelyezéséről szóló királyi dekrétumot. Ámde alig múlt el két hónap, s Oszmán fehérvári bég már eljuttatta tiltakozását Bécsbe. Ezt hamarosan a budai basa is megerősítette. A huzavona tehát elölről kezdődött. Az elveszett legeltetési díjak pótlására egyébként 1593 nyarán Győr város és a pannonhalmi főapát udvarbírája új vámok felállításával próbálta gazdasági érdekeit érvényesíteni, az Óvár felé haladó kereskedőktől jövedelemhez jutni. A török ha36