Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században
léniájaként erről éppúgy szó van 1550—1554. között, mint száz évvel később, 1646-ban. 40 A katonai élelmezési hivatalnak, mint fentebb említettük elsősorban saját emberei dolgoztak, a borszállításokat Alsó-Ausztriából, Bécs környékéről az ottani kereskedők végezték. A nagy igényekre való tekintettel, ritka alkalmakkor azonban a helyi polgárságnak is lehetősége nyílt a hadiszállításokban való részvételre. Erre utal egy 1576-os kamarai feljegyzés, amely szerint Körmendi Király Ozsvát deák (bíróviselt győri kereskedő) és társa 500 akó „profont-bor" szállítására kaptak útlevelet. 41 A magyarországi császári sereg részére 1594 tavaszán és nyarán különböző élelmiszereket, ruhaneműket, fegyvereket szállító kereskedőkről a schwechati vámnál készült lajtsrómban a zömében ausztriai kereskedők mellett felbukkanó néhány győri lakos viszont — német neve után ítélve —, inkább a markotányosokhoz tartozhatott. 42 A hadsereg tartós jelénléte, az állandó helyőrség kialakulása természetesen nemcsak a tömegélelmezés, hanem az egyéni igények s mindenekelőtt a ruházkodás feltételeinek megteremtését is szükségessé tette. A ruházati ipart illetően a természetbeni (posztóban történő) zsoldfizetés a megfelelő szakipar mellett a különböző járulékos, kiegészítő anyagok beszerzését is megkívánta. Az általában minőségileg alacsony színvonalú, de mennyiségileg jelentős keresletet a tisztikar és a különböző katonai tisztviselők választékosabb beszerzései egészítették ki. A folyamatos ellátás kielégítésére a vásárok és hetipiacok kevésnek bizonyultak. Szükségessé vált a folyamatos árukínálat megteremtése, amire a házak utcai frontján elhelyezett boltok kialakításával nyílt lehetőség. A 16. század második felében a belvárosban már több ilyen bolt létezett. Egy 1604-es tanúmeghallgatási jegyzőkönyv szerint az 1560-as években, a korábbról ismert, Kalmár Balázs és Kalmár Farkas is utcai boltokat épített a piac környékén. A városi, polgári boltok mellett a katonaság tömeges áruellátására szatócsboltok sora nyílt. Ezek többsége egyszerű bódé (Botega, Krammerhütte, Mercadantenbude) volt, s miként az 1564-es szállásösszeírás adatai mutatják, külön utcát alkották a főtértől a Duna felé, több mint 20 építménnyel. Istvánffy Miklós történetíró krónikája az 1566 szeptemberi győri tűzvész leírásánál említi, hogy a tűz idején a kereskedők megkísérelték áruikat megmenteni, de ezenközben sokat elloptak tőlük. 43 1578-ban a piactér körül 25 ilyen bódé állt. 44 A bennük dolgozó markotányosok, szatócsok a német zászlóaljak nyomán, lényegében azok „hadtápszolgálataként" érkeztek az osztrák és német tartományokból. A katonák náluk vásárolhatták be a legszükségesebb olcsó árukat: csizmát, köpenyt, tarisznyát, amelyeket jobbára a harmincad megkerülésével hoztak — nemegyszer a hódoltságból — a városba. 44 /* Hasonló volt a helyzet az élelmezési hivatalnak dolgozó mészárosokkal és több más iparág képviselőjével is. ök valamennyien a katonai hatóságok joghatósága alatt álltak, a polgári terhekből részt nem vállaltak. A káptalan, mint a város földesura, 1568-ban, majd 1574ben ismételten kérte a királytól, hogy tiltsa meg a végvári katonaság tisztjeinek a kereskedők mentesítését a földesúri terhek és a polgári kötelezettségek alól, külön adóztatásukat a regimentsoltész által. 1577-ben Rudolf császár, talán e panaszok hatására, végül meghagyta Andreas Teuffel báró, főkapitánynak a külön adózás megszüntetését. 45 A helyzet azonban továbbra sem változott. Ez azt is jelentette, hogy ez a kereskedő réteg nem illeszkedett be a város polgári társadalmába, működése viszont konkurenciát jelentett a polgári kereskedőknek. 30
