Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században
tal. 34 A mandátum kiemelte a maga nemében ekkor még egyedül álló magyaróvári keddi hetipiac jelentőségét és a drágaságot okozó Győr és Magyaróvár közötti elővásárlások — azaz a piactéren és a piac idején kívül történő vásárlások — megszüntetésének fontosságát. Tény viszont az is, hogy 1568-ban a megüresedett harmincadosi állást nem töltötték be, mert a jövedelem még a tisztviselők fizetését sem fedezte. Nyilvánvaló ebből, hogy az olaszok itteni meggy ökerezése nem történt az egyik pillanatról a másikra. 1565-ben az új orientáció jeleként regisztrálhatjuk, hogy bizonyos Paul del'Dos (Deldosch) trieszti polgár bukkant fel Győrrel összefüggésben. Hét posztóval megrakott szekerét, amelyek a pettaui raktárból indultak Győr felé, a szlovéniai Nedelistye harmincadosai tartóztatták fel csempészés gyanúja miatt. A kihallgatáson kiderült, hogy del'Dos megbízottai visszatérőben a Vas megyei Csákány falu mellett, 400 szarvasmarhát szándékoztak a kálmáncsehi Koszorús Ambrus kereskedőtől átvenni. 35 A posztóval tehát már utat találtak észak felé, ám a szarvasmarha még a változatlan régi utakon érkezett hozzájuk. A hódoltsági és ausztriai kereskedelmi kapcsolatok felaprózódását és a közvetítők beiktatódását mutatja, hogy 1566 júliusában találkozunk Fekete János debreceni kereskedő ügyével, aki 69 ökröt adott el a komjádi vásáron győri Mészáros Jakabnak, ő tovább adta Magyaróváron apetloni Wabó Györgynek. 36 A marhakereskedelem egyik helyi vetületét jelzi, hogy 1564-ben Győr városa, mint közösség, folyamodott bizonyos számú marha harmincadmentes kihajtásának engedélyezéséért. Indokként éppen a végvári építkezések által házaikban okozott károkat és ezzel járó kiadásaikat jelölték meg. 1572-ben hasonló esetről van tudomásunk, amikor a város által a kincstárnak kölcsönzött 400 tallér fejében a Kamara hasonló engedélyt állított ki Győr számára. 37 A távolsági kereskedelem felhajtó erejénél egyelőre gyorsabban növekedtek a helyi szükségletek, mégpedig az állandó végvári őrség, illetve a város előtti térségen gyakran hosszú heteken át táborozó mezei hadak igényeinek függvényében. Mindössze két adatot idéznénk e helyőrségre vonatkozóan, úgy hisszük ezek is megfelelő súllyal jelzik a belső felvevőpiac növekedését. 1555ben a magyar könnyűlovasság 555 főt, a magyar gyalogság 376 főt, a naszádos hajók legénysége 157 főt, a két német zászlóalj 651 főt számlált. Ezen felül volt a tisztikar, a tűzmesterek és a különböző kisegítő személyzet. 1566/67-ben 410 magyar könnyűlovas, 180 német nehézlovas, 408 magyar gyalogos, 200 naszádos és a német zászlóaljak alkották az őrséget. 38 Részben Győrből történt a szentmártoni és cseszneki várak, valamint a mérgesi őrhely ellátása. Mindez azt jelentette, hogy a katonai élelmezési hivatalnak (pékjei, mészárosai, kocsmárosai útján) nagy mennyiségű gabonáról, húsról és borról kellett gondoskodnia. Ezek beszerzése részben az egyházi bérletek tizedéből, részben magánszemélyek szállításaiból történt. A húsellátáshoz igényelt állatmennyiség nagyságát mutatja, hogy 1566-ban szükségessé vált a Győr közeli, Lébény-barátföldi legelőnek az élelmezési hivatal számára történő bérbe vétele. A legelő egy részét bekerítették, és a pásztorok számára kunyhókat építettek. 39 A felvásárolt és itt tartott állatok (az állandó pénzzavarokkal küzdő élelmezési hivatal gondjai miatt sohasem állt rendelkezésre megfelelő számú állat), azonban nem biztosították az őrség folyamatos ellátását, így a katonaság elleni panaszok sorában évszázadokon át újra és újra visszatért a polgárság sérelme: a katonák a városba hajtott bárány- és juhnyájakból, a marhacsordákból minden 50 darab után egyegyet kiszakítottak mészárszékeik számára. A katonaság ellátásának örök prob29
