Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

a magyaróvári harmincadon szeretnék deklaráltatni. Az Alsó-Ausztriai Kamara tanácsosai véleményükben a harmincadmentességet illetően kifogást emeltek. Ebben az esetben ugyanis, mint írták, az állatkereskedelemből származó vám elveszik a harmincadjövedelem számára. Azaz a Kamara tisztjei előtt ismert volt a győriek részvétele a nyugati marhahaj tásban.

30 Az 1550-es évek végétől, a külső körülmények változásai nyomán, Győr esélyei tovább javultak arra, hogy a város valóban a kelet—nyugati kereskedelem egyik új közvetítő állomásává váljék. A győri és komáromi várak, valamint a hozzájuk kapcsolódó végvár-rendszer kiépülésével a Rábától nyugatra fekvő terület katonai szempontból véglegesen hátország lett, ahová igencsak nem volt kívánatos a török megszállás alatt élő kereskedők és hajcsáraik rendszeres és nagy létszámú beutazása. A korábbi tilalom korlátozott felelevenítésével 1561-ben uralkodói döntés tiltotta meg a török hódoltságból érkező rác hajcsárok bécsi tartózkodását. Igaz a marhával és a török árukkal kereskedő tiszántúli, erdélyi és budai kereskedők a következő években is számosan látogatták a bécsi piacot és a vásárokat, lehetőségeik azonban korlátozottak maradtak. A másik oldalon hasonlóképpen csökkent a Győrön túlra merészkedő ausztriai kereskedők és mészárosok száma, hiszen életük és vagyonuk a török portyák miatt állandó veszélyben forgott.

31 Hosszabb távon bizonyára befolyásolta a hódoltsági kereskedők magatartását az a körülmény, hogy a Bécsig illetve Magyaróvárig történő marhafelhajtásra egyre növekvő terhet jelentettek a Győr és Magyaróvár között, illetve az Alsó-Ausztriában és Bécsben létező vámok emelkedő díjtételei, a piachelyek és legelők után fizetett illetékek (Stand- Waidt- und Mautgeld). Ezeket ők — akik csekély készpénz, sokkal inkább a kor szokásának megfelelően hitellevelek ellenében szállítottak — igen nehezen tudták megfizetni. Ilyen vámokat szedtek egyébként Győrben a várkapuknál és a hidaknál, az abdai Rábca hídnál, továbbá öttevényben. Üj megemelt tételű vámszabást bocsátottak ki 1568-ban a schwechati vám- és az 1580-as években a bécsi mázsaházban működő városi fővámhivatal számára is.

32 1561 augusztusában a bécsi piacfelügyelőség (Handgrafenamt) jelentést készített azokról a vámokról és illetékekről, amelyek ellen a marhakereskedők panaszt emeltek. Ezek szerint a Magyaróvár és Bécs közötti területen Gátán (Gattendorf) az itatásért, a scharfeneggi uradalomban a legelőért (holott legelő nem is volt, csupán egy köves terület, ahol az állatokat pihentették), a laxenburgi uradalomban ugyancsak a legelőért szedtek pénzt. Köpcsényben, Petronellben, Enzensdorfban vámolták az áthaladó csordákat. Több Bécs környéki faluban a parasztok a vetéseikben, szőleikben okozott károk miatt zaklatták a kereskedőket. 1562 nyarán egy másik jelentés a brucki, götzendorfi, laxenburgi, himbergi uradalmakat sorolta fel, mint legelőbérre igényt tartó helyeket.

33 A vidéken áthaladó kereskedelmi forgalom élénkülésére az 1560-as évtizedben a királyi pénzügyigazgatás reagált elsőként, amikor 1562 szeptemberében királyi mandátummal elrendelte a győri harmincad felállítását, s néhány héttel később a Zárkándy Pál magyar kapitánytól vásárolt házban megkezdte működését a királyi harmincados. A döntés konkrétan szólt arról, hogy Győr és Magyaróvár vidékéről nagy számban hajtanak szarvasmarhát déli irányba, Szlavónián át Velencébe, harmincadfizetés nélkül. Megfordítva viszont különböző árucikkeket hoznak az olasz területekről Magyarországra. A harmincadfizetést könnyű elkerülni, mivel a Győrből délre vezető úton nincsen harmincadhiva28