Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században
személyekkel szembeni fokozott rendszabályok érvényesítését tartották célravezetőnek. Ezek közé tartozott a polgárházakba beszállásoló idegenek kötelező bejelentése, az idegenek állandó ellenőrzése a bécsi utcákon, tolmácsok fogadása a városkapukhoz, a Handgrafenamthoz, az „útlevél" (Passbrief) előmutatásának megkövetelése a magyarországi utazóktól, a kereskedők nevének feljegyzése a vámszedő helyeken stb. 23 A hamarosan be is vezetett szigorú előírások — közöttük a tolmácsoknak a kereskedők költségére történő felfogadása — igen komoly tehertételt jelentettek a magyarországi kereskedők számára. Noha heves panaszaikra a következő években bizonyos könnyítések történtek, 1549-ben megtiltották a hódoltsági marhakereskedők állatfelhajtását és a bécsiek leutazását a magyar vásárokra, piacokra. Ez a rendelkezés természetesen nem csak a marhakereskedelemre, de a nyugati árucikkek közvetlen magyarországi importjára is súlyos csapást mért. 24 Az említett intézkedések erőteljesen megnövelték a határmenti vásár- és piachelyek jelentőségét. A hódoltsági kereskedők számára Magyaróvár hetipiaca és a győri vásárok lettek az úticélok, ahol eladhatták állataikat a helyi és környékbeli tőzséreknek, tőlük viszont nyugati árukat vehettek. Bár a tilalom 1559 után részben megszűnt, a korábbi igen intenzív kapcsolatok már nem álltak helyre. A leírt folyamatot Győr vonatkozásában is nyomon követhetjük a forrásokban. Az 1540-es években Leonhard Fels báró magyarországi főparancsnoksága idején a győri várkapunál vámszedő helyet létesítettek a várőrség katonái. Miután a kocsikkal és szekerekkel érkező kereskedők csakis a várkapukon át érhették el a rábai átkelőhidat s haladhattak tovább, a vám számottevő bevételi forrássá vált. 1549. február 15-én a vámot egy királyi rendelet az Alsó-Ausztriai Kamara alárendeltségébe helyezte, de igazgatására az őrség tagjai közül nevezett ki vámost és ellenőrt. A bevételek azonban ekkor már jelentősen elapadtak. 1549 kora tavaszától 1551 nyárutóig 258 rajnai forintot és 6 dénárt szedtek be az áthaladt járművektől. Ez, tekintve a vám nagyságát — 2 fi. egyszerű kocsiktól és 4 fi. nehéz szekerektől — nem jelentett nagy forgalmat. 25 Az összeg a következő években azonban még tovább csökkent. Az ok a fentebb elmondottak alapján kézenfekvő volt, s azt Adam Gall volt főkapitány 1561-ben megírta a Kamara számára készített jelentésében: a Bécsig utazó ráckevei és más hódoltsági kereskedők számának erőteljes csökkenése okozta a vámbevétel elapadását. 26 Azzal, hogy a várkapuknál szedett vámjövedelmet elvonták az őrségtől, nem sikerült a katonaságot a kereskedők sarcolásából kizárni. Éppen a marhatőzsérektől követelt jogtalan „vám" már az 1550-es évek elején felbukkant a végváriak visszaéléseiről készített beadványban, majd a panaszok megismétlődtek egy 156l-es vizsgálati jelentésben is. 27 Mindkét dokumentum jelezte, hogy a csordák a törvénytelen vámszedés miatt elkerülik a várost és tiltott utakon mennek tovább nyugat és délnyugat felé. 1561-ben konkrétan Oláh Miklós esztergomi érsek és Báthory András haj tóit nevezték meg, akik a dunai réveken át a Szigetközbe hajtják az állatokat, majd Győr és Magyaróvár között térnek vissza a Duna jobbpartjára és indulnak Stájerország felé. 28 A Kamarán és a katonaságon kívül ősi jogon vámot szedett Győrben a püspök is, aki ennek fejében karban tartatta a Rába felett átvezető hidakat. 29 Jeleként annak, hogy a hódoltsági kereskedők visszaszorulása nyomán a győriek is aktivizálódni akartak a távolsági kereskedelemben, 1548 őszén a város polgárai kérték vám- és harmincadmentességük megújítását. A folyamodvány hangsúlyozta, hogy korábbi kiváltságaikat elsősorban a brucki vámon és íiA
