Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században
áttekintést. 20 Ezek szerint a kivitt és behozott áruk összértékét tekintve az itteni kereskedők a harmincadokon regisztrált helységek között a szerény 42. helyen álltak 2130 forintos vámértékkel. Az arányokat mutatja, hogy a vezető helyen álló Pozsony 51 007, Nagyszombat 40 144 forintot teljesített, de megelőzte Győrt többek között a csallóközi Somorja is. A kép azonban korántsem ilyen lehangoló, ha az áruforgalom belső szerkezetét nézzük. Mindenekelőtt kiderül, hogy az említett 2130 Ft 99,6%-át behozatali vámként fizették. Ezzel az öszszeggel viszont az importőrök között a 13. helyet mondhatták magukénak, és csak a hagyományosan nagy kereskedővárosok (a magyarországiak közül Pozsony, Fehérvár, Pest, Nagyszombat, Buda, Gyöngyös, Várad, Debrecen) álltak előtte. A behozott áruk többsége a kötött-szövött áruk csoportjába (62,27%) tartozott, s mellettük a nürnbergi szatócsáru sorakozott (18,14%). Ezeket az élelmiszerek és a f ém-üveg-agyagáruk egészítették ki. A győriek tehát zömmel textíliákat és kisebb szatócsárukat importáltak, vélhetően a helyi igények kielégítésére és a környező vagy távolabbi vásárokon történő továbbadásra. Mindenesetre áruik vámértékével a középmezőnyben foglaltak helyet. A név szerint kimutatott győri kereskedők egy része az évek során más forrásokban is felbukkan. Kalmár András a káptalani számadáskönyvekben szerepel 1540-ben és 1548-ban, amikor a kanonok számára fűszereket hozott Bécsből. Szanyi Péter szűcs 1549 előtt Nyirő Györggyel társaságban kereskedett minden bizonnyal textíliával. Szabó Benedek, aki 1542-ben városbíró volt, a piactér tájékán lakott, miként Kalmár Péter, Kalmár Dénes és Kalmár András is, ennek megfelelően mindannyian a tehetős polgárok közé tartoztak. 21 A behozatalt tekintve kedvező kép az 1542-es harmincadnaplókban méginkább aláhúzza a győriek teljes hiányát a kivitelt rögzítő feljegyzésekben. Ennek magyarázata minden bizonnyal csak további részletes kutatásokkal volna feltárható. Annál is inkább, mert a posztóimportot és marhaexportot illetően létező távolsági közvetítő funkcióról ezekben az években egy győri adat is felbukkan. Posztómetsző Kristóf győri polgár özvegye 1544-ben folyamadással fordult az uralkodóhoz férje adóssági ügyének rendezése végett. Posztómetsző 200 ökröt vett át Szabó Ádám (Adam sartor) kolozsvári polgártól, s ennek fejében 5 kocsi posztót szállított, melyet Pesten akart ügyfelének átadni. Szabó nem jelent meg a megbeszélt időben, így 7 napi várakozás után a posztót a kolozsvári kereskedő pesti megbízottjának hagyta. Fél évig hevert ott az áru, mígnem János király kincstára számára lefoglalták. Szabó Ádám azonban továbbra is követelte a posztót vagy az ökrök vételárát, s bár időközben ő is meghalt, szolgája Győrben tovább zaklatta Posztómetsző családját. Az özvegy a beadványban pécsi, fehérvári, győri és pápai kereskedők tanúkénti meghallgatását kérte. 22 Az 1540-es évtized az ismert okokból az átmenet kezdete az Ausztria és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatokban. A fokozatosan kiterjedő török hódoltság széttörte az addigi struktúrát, s az ország középső részein városi kereskedők sorát késztette lakhelyváltoztatásra, ügyleteik átszervezésére. Ez utóbbit illetően a legdöntőbb momentum a török alattvalóvá lett magyarországi kereskedők bécsi, ül. alsó-ausztriai jelenlététől — kém és szabotázs akcióitól — való növekvő félelem. A Bécs városi tanács és az alsó-ausztriai helytartó 1544-ben átfogó jelentést készítettek a kérdésről. Mindkét jelentés elismerte a növekvő veszélyt, ámde a marhafelhajtás betiltását, a bécsi piacok és vásárok áthelyezését — a felvetett gondolat szerint éppen Győrbe vagy környékére — határozottan elutasították, mivel Bécs szerepének csökkentésétől, árumegállító jogának sérelmétől féltek. A tiltó intézkedések helyett a gyanús 26
