Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

első konkrét említés arról, hogy a győriek erdélyiekkel kereskedtek.

11 1509-ben Sáfár István győri polgár dél-dunántúli jobbágyoktól vásárolt ökröket.

12 1514ben ismét a Győr közelében áthaladó marhahajtó útról esik szó. Az oklevél szerint Ulászló király Olasz Mihály fehérvári polgár panaszára vizsgálatot rendelt el egy hatalmaskodási ügyben. Olasz rokona Gyanthay Albert 1514 júliusában ökröket akart külföldre hajtani, ámde a Héderváry család familiárisai Győr mellett feltartóztatták a csordát azzal a gyanúval, hogy az állatok rablásból származnak. Olasz eskü alatt vallotta, hogy az állatokat a Dózsa-féle lázadás előtt vásárolta. A király meghagyta Héderváry Istvánnak és Héderváry Imre alispánnak, hogy amennyiben Olasznak igaza van, akkor az állatokat haladéktalanul adassák vissza, de külföldi kihajtásukat akadályozzák meg, mert az tilos. Amennyiben bizonyságot nyer, hogy a jószág rablásból származik, akkor tartsák együtt, és őriztessék a csordát, míg jogos tulajdonosaiknak visszaadhatják az állatokat. Az ismert magyarországi névadási gyakorlat alapján valószínű, hogy Olasz Mihály valóban itáliai marhaimportőrök előfutárának tekinthető.

13 1524-ben a Győr—Magyaróvár közötti főutat elkerülő szigetközi (csempész) útról történt említés, amikor a magyaróvári vásárra menő, Győr környéki nemes emberektől Hédervár mellett 12 hízott marhát raboltak el.

14 Természetesen a mezőgazdasági termékek gyűjtése, továbbítása mellett a város változatlanul közvetítő funkciót töltött be a nyugati iparcikkek elosztásában is. Az itteni piacon vásároltak a püspökség és a káptalan megbízottai, a vidéken élő nemesség sáfárai. A nyugati-kereskedelmi kapcsolatok létét misem jelzi világosabban, mint az a tény, hogy nyoma maradt a német birodalmi városok és Bécs kereskedői, valamint a győri polgárok kapcsolatainak, előbbiek győri jelenlétének. Az európai szokásoknak megfelelően más városokhoz hasonlóan itt is előfordult, hogy munkája megkönnyítésére s nem utolsósorban a helyi kiváltságokban való részesedése érdekében egy-egy német kereskedő előbb Bécsben, majd Magyarországon is háztulajdont, polgárjogot szerzett, lerakatot létesített. (így áthidalhatta a városok árumegállító jogával származó nehézségeket)

15 1534-ben (abdai) Örsi Tamás győri lakos két nyúli szőlejét kötötte le, vélhetően valamely üzleti ügy fedezeteként, Konrád Ratt augsburgi polgárnak, akit 1539-ben már bécsi, illetőleg korábbi győri lakosként említenek. 1536-ban W. Schindler nürnbergi polgár kölcsönzött 216 forintot (abdai) Molnár István győri lakosnak. 1540-ben Sidó Imre bécsi lakos vásárolt a győri Piactéren házat.

16 A távolsági kereskedelem jelentős helyi képviselője lehetett a 15. század végén hol győri, hol székesfehérvári, hol soproni lakosnak nevezett Alföldi Bálint, aki több győri ház, szőlő birtokosa volt és posztóval, sóval, fűszerekkel kereskedett Bécs, Bécsújhely és az említett városok között.

17 A 16. század harmincas éveitől szaporodnak a források, bővül az adatok köre. A Győrön áthaladó kereskedelem élénkülését jelezte, hogy 1531-ben, amikor a magyaróvári harmincad felállításának terve felmerült, számításba vették egy győri fiók-harmincad létesítését is. II. Lajos özvegye, Mária királyné Brüszszelből keltezett és fivéréhez, Ferdinánd királyhoz intézett levelében a pozsonyi főharmincad és filiáléi rendszerének teljes felborítását látta ebben az elképzelésben és határozottan ellenezte megvalósítását.

18 1542/1543-ban azután ismét napirendre került a győri harmincad létesítése, de felállítása további két évtizedet váratott magára.

19 A győri kereskedőknek az 1540-es évek kezdetén — Buda török megszállását követően — a nyugati export-import kereskedelemben betöltött szerepéről az Ember Győző által feldolgozott 1542-es harmincadnaplók adnak valamelyes m