Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

letve a közeli Abdánál a Rábcán is. Itt találkoztak a székesfehérvári (azaz távolabbról a Duna-Tisza közéről érkező), a veszprémi, a pápai, a rábaközi és szigetközi utak. És nem utolsósorban itt volt a Mosoni-Duna, amely Felső-Ausztriától Bécsen és Pozsonyon át Komáromig, Budáig adott lehetőséget az áruszállításra. A győri hospesek a közösségüket a városi előjogokkal felruházó 1271. évi privilégiumban árumegállapító jogot és országos vámmentességet nyertek. A 16. században már bizonyosan évi hat alkalommal országos vásárt és hetente két alkalommal piacot tartottak a győri váralján, illetve az elővárosokban. Ezeken a helyi kalmárok és a távolsági kereskedők egyaránt jelen voltak, ámde a piacot döntően a mezőgazdasági termékek uralták. Ehhez a sűrűn lakott városkörnyék gazdaság mezőgazdasági kultúrája szolgáltatta a hátteret. Mint a mezőgazdasági termékek gyűjtőhelye és a nyugati iparcikkek elosztó helye Győr a 16. század folyamán, a megváltozott politikai és gazdasági viszonyok közepette, a török hódoltság és a királyi Magyarország, illetve az osztrák tartományok közötti árucsere egyik meghatározó csomópontjává fejlődhetett. Olyan tranzit-kereskedelemre specializálódott kiváltságolt mezővárossá, amelynek típusát a 16. század derekán Szakály Ferenc a dél-dunántúli Kálmáncsehi példáján határozta meg, s melyhez hasonlónak látjuk — természetesen számottevően nagyobb dimenzióban — Zimányi Vera megállapításai nyomán Nagyszombatot,

6 ill. Othmar Pickl tanulmányai alapján a határ túlsó oldalán a szlovéniai Pettaut (Ptuj — elfeledett középkori magyar nevén: Patony). Tudván tudjuk azt, hogy a korábbi századokban mindhárom település eltérő fejlődési utat járt be. Ebben az újonnan alakuló, formálódó képben a magyarországi kereskedelem szerkezetének megfelelően a döntő elem a mezőgazdasági termékekkel (elsősorban a szarvasmarhával) folytatott kereskedelem lett. Létezését Győr esetében a 16. század kezdetéig csupán elszórt adatok jelzik, de ezek is fontos támpontokat adnak a hagyományok vizsgálatához. Bizonyára érintette a város környékét a nyugati szarvasmarha-kivitelnek a Duna mentén húzódó útvonala, amely a fő Duna-ág, majd a mosoni Duna-ág jobbpartján futott, és illetékeivel a pozsonyi főharmincad filiáléinak bevételeit gazdagította. Zsigmond királynak 1430-ban a Magyaróvár—Oroszvár—Köpcsény—

Hainburg irányában vezető út kényszer-használatáról kiadott oklevele rögzítette az ausztriai marhakivitel egyik lehetséges irányát, s ez kiindulópontját tekintve a Győr—Abda—öttevény út folytatása.

7 Mindössze a jelzés igényével ismételjük meg azokat a 15. századi adatokat, amelyek Győrrel és környékével összefüggésben a marhakereskedelemről, a szarvasmarhatartásról szólnak. 1447-ben Hunyadi János kormányzó utasította Győr és Komárom megye hatóságait, hogy Gutori Nagy Lászlónak a győri püspök csapatvezérei által elhajtott 300 marhája ügyében tartsanak vizsgálatot.

8 1422-ben Konrad von Weinsberg birodalmi kamarás kapott engedélyt 1000 db szarvasmarha vámmentes kihajtására Mainz környékére. Mind elszámolásaiból kiderül, ténylegesen 284 ökröt vásárolt és hajtatott a Szigetközből Mosón érintésével nyugat felé.

9 1466-ban a Győrrel szomszédos Hecse puszta legelőjén a nagybirtokos Héderváry család szolgái a baj esi Wrach család 250 darabból álló gulyáját támadták meg, és raboltak el belőle két hízott állatot.

10 A győri káptalani város bírája és esküdtjei által 1467-ben kiadott oklevél szerint a város lakói összeköttetésben álltak az erdélyi marhakereskedőkkel. Mint Bekssy Imre volt győri lakos vallotta, társával nemes Füssy Jánossal, egy kolozsvári polgártól, név szerint Hegyes Imrétől vásároltak szarvasmarhát. Ez az