Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Csóka Gáspár: Rómer Flóris győri évei (1990)

a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé közlegényképpen beálljak." A szabadságharc leverése után 8 évi várfogságra ítélték, aminek több mint felét le is töltötte a magyar szabadságért. Szabadulása után bizalmatlanul kezelték, és csak 1857-ben térhetett vissza a győri bencés gimnáziumba tanítani. A tanítás mellett Rómer legfőbb gondja most is a természetrajzi gyűjtemény gyarapítása volt. De a természetrajzi anyagon túl történelmi emlékek gyűjtésére is felhívta a megye lakosságát. Meggyőződése, hogy a nemzetnek most még nagyobb szüksége lesz történelmi értékeinek megbecsülésére, mint a reformkor felbuzdulásában. A tervszerű fejlesztés programját 1857 decemberében hirdette meg a Győri Közlönyben. Itt említette először a múzeum gondolatát. A szakmáját kedvelő kutató lelkesedése és töretlen bizakodása csendül ki szavaiból: „Ne mondja tán valaki, ha múzeumot akarok látni, elmegyek Becsbe vagy Pestre, és nem keresem ilyen zugintézetben. Aki így gondolkodik, uraim, az sohase menjen a győri színházba, casinóba, kereskedelmi gyűldébe se, mert ezeknél tán tekintélyesebbet is láthat a fent nevezett, és egyéb városokban is! És mégis bátorkodom állítani, hogy magyarnak és főleg győrinek érdekesebb lesz a győrit megtekinteni, — ha idővel olyan lesz, milyenné tenni akarjuk és fogjuk is, — mint akár a bécsit és párizsit." A túlzó fogalmazást lelkes munka követte, amiről a bécsi hatóságok is tudomást szereztek, és már 1858 áprilisában elismerésüket fejezték ki „a valóban ritka gyűjteményű terménytár körüli buzgalmáért". Az elismerés tovább sarkallta Rómert. Felhívást tett közzé, hogy a városrét helyén füvészkertet hozzanak létre, ahol a tanulóknak természetrajzi órákat tarthatnak, Győr lakossága pedig sétányhoz jutna, mert Győrnek ilyen még nincsen. Megalapítja a Honvédligetet, sétatérré alakítja a vásárteret. S hogy a győriek közönyét megtörje, maga indul el diákjaival a munkára. Ezen munkák mellett sűrűn ír a Győri Közlönyben római és középkori régiségekről. S mindezt tudatosan vállalja, hiszen mikor barátai arra intik, hogy tevékenységét talán szélesebb körben kellene kifejtenie, ő így válaszol: „mégis csak első teendőink közé számítom azt, miszerint egész erőnkből tartozunk legközelebbi vidékünkre hatni". A természetrajzi szertár mellett nagy buzgalommal fejleszti Rómer a régiségtárat. A tanári kar már 1857-ben érmeket kér a főapáttól az iskolai gyűjtemény számára. Két év múlva pedig azt kéri a felsőbb hatóságoktól, hogy hatalmazza fel Rómert, hogy a környéken régiségeket gyűjthessen. Válaszul a Műemléki Bizottmány 1859. május 26-án a főgimnázium múzeumát a régiségek őrhelyének, Rómer Flórist pedig a múzeum első vezetőjének nevezte ki. A következő évben pedig már a város előtt is megnyíltak a múzeum kapui. Rómer eddigi fáradozása elérte célját: Győr városában múzeum működött. Ez azonban Rómer győri éveinek csak egyik eredménye. Az 1859. év iskolai szünetében két hónapon át járta a Bakonyt. Üti élményeit, tapasztalatait Szünnapi levelek címen folytatásokban írta meg a Győri Közlönyben, majd 1860 májusában könyv alakban is megjelentette A Bakony címmel ezt a színes, ma is érdekes olvasmányt. Ugyanebben az évben Simor János győri püspök, a későbbi hercegprímás, a szemináriumában archeológiai tanszéket állított fel, és ennek előadójává Rómert nevezte ki. Végül Rómer győri működésének legkiemelkedőbb tudományos eredménye, hogy 1861-ben Ráth Károly levéltárossal megindította a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatot, amely Magyarország első régészeti és történelmi 218