Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Csóka Gáspár: Rómer Flóris győri évei (1990)

RÖMER FLÓRIS GYŐRI ÉVEI Reménytelen és eleve kudarcra ítélt vállalkozás lenne, ha Rómer Flóris mozgalmas és kiemelkedő teljesítményekben gazdag életét a rendelkezésemre álló időben, csak vázlatosan is, ismertetni akarnám. Mert olyan mozgalmas ez az élet, mint a XIX. század derekának egész országáé. És sokszor éppen az ország sorsa, a történelem eseményei — amelyeknek Rómer nemcsak szemlélője, hanem aktív alakítója is akart lenni, — döntően meghatározták Rómer sorsát. Leginkább talán abban, hogy ez az alapos felkészültségű bencés szerzetes, a geológia, a növénytan, a történelem, az oklevéltan, az egyházművészet terén egyaránt otthonosan mozgó tanár, a szinte kimeríthetetlen erejű utazó és szervező, csak 45 éves kora után érhette el az akadémiai tagságot, vagyis azt a területet, ahol a magyar régészet megszervezője és legkiválóbb múltszázadi művelője lett. De másrészt talán éppen a szabadságharc után ránehezedő körülmények miatt állhatunk ma itt a győri múzeum kapujában, hogy a múzeum alapítójának szobrát leleplezzük. A pannonhalmi és bakonybéli tanulmányi évek után — így írja Rómer későbbi visszaemlékezéseiben — „könyv- vagy levéltárnokság volt minden vágyaim tetőpontja". Első rendi munkaköre mégsem ez lett. 1839-ben a győri bencés gimnáziumban kapott tanári beosztást. Saját bevallása szerint az első évben rábízott magyar és latin nem érdekelte különösebben. Ezért a második évtől a természetrajzot — a mai biológia elődjét — tanította. S mivel a szertárak fogyatékosak, hiányosak voltak, arra törekedett, hogy minél gazdagabb állat- és növénytani szertárat létesítsen. Ekkor vette kezdetét az a gyűjtőmunka, amelyet — a szabadságharc és fogság kényszerű szünete után — egészen 1861-ig folytatott. Ebenhöch Ferenccel, aki koroncói plébános korában értékes gyűjteményét majd a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza, együtt járják a vidéket, és gyűjtik Győr megye növényeit. A gyűjteménynek Rómer az iskolai munkában vette hasznát. 1845-ben a pozsonyi királyi feltanodába került, hogy a fizika és a természetrajz tanára legyen. A gyűjtést itt is folytatta. S hogy az elmúlt győri években mennyire megismerte a környék növényvilágát, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ebenhöchnek pontosan megírja, milyen növényt küldjön számára Pozsonyba: a Románd melletti gerencséri erdőből, a zámolyi híd melletti tócsából, vagy éppen a gönyűi rétről, a temető mellől. De ez a lelkes munka hirtelen megszakadt. „A haza parancsolt — írja a nagy lépéséről — előbb önkéntesek, majd rendes utásznak csaptam fel,... és elhagytam a kolostort, hogy 217