Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Szabó Péter: Rómer, a régiségbúvár

RÖMER A RÉGISÉGBÜVÁR A címben megfogalmazott titulust múzeumőr utódjától és életrajzírójától, Börzsönyi Arnoldtól kölcsönöztem, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a figyelmet Rómer Flóris muzeológusi alkatára, tevékenységére irányíthassam.

1 Mint tudjuk, Rómer esetében a szó szoros értelmében vett specializációról nem beszélhetünk, nála az archeológia még megőrizte azt a differenciálatlan egységet, melyet a kor „régiségtan" kifejezése ad vissza legtökéletesebben.

2 Bár a hazai régészet megteremtésében és európai integrálásában betöltött szerepe elismert, nem tiltakozott volna a régiségbúvár elnevezés ellen, sőt könnyű szívvel elnézte a szakmáját illető korabeli gúnyneveket — „ócskász-ódonász-avatagár-cserépszaglász-harangász-nyuzár..." —, ha aztán a „kincseket", melyeket szerinte nem eléggé becsült a kor embere, a közintézeteknek, múzeumoknak ajánlották fel.

3 Különös, hogy a Rómer-kutatás, az életművét elemző méltatok egyszer sem használták a muzeológus megjelölést, holott tevékenységének, hivatalos munkájának nagy részében éppen a muzeális értékek feltárásával, gyűjtésével és publikálásával foglalkozott. Valószínű, ennek nem csak* nyelvhasználati okai vannak. Sokkal inkább az a szándék érezhető, hogy a XIX. század jellegzetes polihisztorának sokrétű, kissé ekletikus életművét általában egy-egy rangosabbnak vélt diszciplína — történetírás, régészet, művészettörténet — körébe sorolták. Ennek következménye, hogy a szakági és műfaji határok közé nehezen kényszeríthető — az ősrégészettől a céhes ipartörténetig ívelő — életmű ellentmondásos megítélésben részesült. A később specializálódott tudományágakhoz kötődő és főképp az irodalmi működése irányából közelítő kritika nem is kendőzte — esetenként metaforákba burkolt — fenntartásait a „faggyúgyertya világánál" született írásokkal kapcsolatban.

4 Pedig ennek a rendkívül gazdag, sokrétű életműnek van egy határozottan körvonalazható, elsősorban a rauzeológiával kapcsolatos sajátossága: az emberi kultúra, a történelem tárgyi emlékeinek középpontba állítása. Rómer szakmai fejlődését és érdeklődését, valamint kutatási módszereit korának alapvető ismeretelméleti és történelemfilozófiai rendszere határozta meg, a pozitivizmus és a historizmus. Mindkettő az objektív tények, a tárgyi világ vizsgálatára késztette, amit külön motivált, hogy az önkényuralom utáni bénultságból éledő tudományos élet a korábbinál még erősebb nemzeti érzéssel fordult a magyar múlt történelmi emlékei felé. Ezeknek az impulzusoknak kölcsönhatása, valamint természettudományos felkészültségéből és érdeklődésé205