Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - T. Szőnyi Eszter: Rómer múzeuma és a régészeti gyűjtemény
Általában fontosnak tartotta a közönség tájékoztatását, a múzeum ügyének pillanatnyi állásáról, a gyűjtemény gyarapodásáról. Ennek a tájékoztatásnak a szolgálatába állította a helyi sajtót, ahol Ebenhöch Ferenchez intézett nyílt leveleiben folyamatosan beszámolt az 1859-es nyári szünet újabb bakonyi gyűjtőútjának eredményeiről. Később könyv alakban is megjelenik: A Bakony. Ebben a munkájában a helyi múzeum fontosságára, létjogosultságára hívta fel a figyelmet: ha nem csak Pesten akarunk szép épületeket, gyárakat, színházat látni, akkor arra is törekednünk kell, hogy a műveltség és az ahhoz kapcsolódó intézmények is legyenek a vidékiek tulajdonában. (A Bakony 31—33. o.) Hogy mindez nem hiábavaló szervezés, gyűjtés, arról Győr városának lakossága is meggyőződhetett, amikor 1860. május 30-án a nagyközönség számára is megnyitották a múzeumot. Múzeológiai munkájának lehetséges folytatóit paptársaiban látta. 1860-ban a győri Hittudományi Akadémián előadója lett az újonnan felállított archaeológiai tanszéknek. Kapcsolatot teremtett a győri családból származó, akkor Amerikában élő Xántus Jánossal és egyéb amerikai magángyűjtőkkel és intézetekkel a távolabbi területekről származó érdekességek gyűjtése céljából. Tevékenysége lassan túlnőtt a győri múzeum keretein. 1860. október 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, majd hamarosan bekerült a régészeti bizottságba is. 1861-ben még Győrben kezdte meg Ráth Károllyal a Győri Történeti és Régészeti Füzetek szerkesztését. Ezt a munkát folytatta a későbbiekben is, miután 1861 nyarán Pestre távozott és ezzel megindult pályája tulajdonképpeni csúcsa felé. A vidéki kisváros nem tarthatta tovább falai között a sokkal többre hivatott tudóst, ám így is profitált tehetségéből: agilissága, szervezőképessége múzeumhoz juttatta Győrt, elsőként a magyarországi vidéki városok közül. A továbbiakban röviden szeretném vázolni a Rómer által alapított múzeum sorsát a századfordulóig, illetve a régészeti gyűjtemény gyarapodásáról, az intézményben folyó régészeti munkáról szeretnék képet adni. Ahogy ez lenni szokott, a nagy tehetségnek nehezen akad méltó utóda. 1864-ig a múzeum csak vegetált. Ekkor egy lelkes fiatal tanár, Méry Etel került e gyűjtemény élére. Bár természetrajz szakos volt, élénken érdeklődött a régészet, sőt a helytörténet újabbkori emlékei iránt is. Itt és most régészeti tevékenységéről ejtek néhány szót. Az ő működésének idejére esik a modern Győr kialakulásának kezdete. Az iparosodó városban megszaporodtak a nagyobb méretű építkezések, az ezekhez szükséges homokot az akkori várostól K-re fekvő homokgödrökből nyerték. 1867-től folyamatosan római sírok tömege került elő a homokbányából, ezek anyagának megmentése, rendezése, bemutatása Méry feladata volt. A gimnáziumi értesítőben évente beszámolt az újabban előkerült leletekről, mondhatjuk, hogy a kor színvonalán publikálta azokat. Ugyanígy megmentette a homokgödrök közelében fekvő Űj szállások területén előkerült Árpád-kori település és temető maradványait is. A belvárosban folyó építkezések, az új GySEV-pályaudvar létesítése és a hozzá kapcsolódó tereprendezési munkák szintén ontották a régészeti leleteket. A gyűjtemény gyarapodását kiválóan szemléltetik a számadatok: Méry munkásságának közel 20 éve alatt a gyűjtemény természettudományi anyaga több mint 22 000, régészeti, numizmatikai és helytörténeti tárgyainak száma csaknem 34 000 darabra szaporodott. A gyűjtemény nagyarányú bővülése egyre sürgetőbbé tette az új rendezést, új installációt. Állandó nyitvatartás — megfelelő személyzet hiányában — 203
