Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Almási Tibor: Mattis-Teutsch János képei a győri Xántus János Múzeumban

Ennek a kísérletnek általánosított eredményeit a művész az 1931-ben Potsdamban megjelent Kunstideologie, Stabilität und Aktivität im Kunstwerk című német nyelvű Írásában adta. Az írásmű központi gondolatát a modern embertípust jellemző stabilitásra és (az ezt nem kizáró) aktivitásra törekvő és serkentő tézis több irányú megközelítése, körüljárása adja. Ezzel Mattis-Teutsch olyan rendszert dolgoz ki, amelynek segítségével az érzelemvilág bensősége a képzőművészet formanyelvén is megfogalmazhatóvá válik. A korábban a berlini Abstrakte Gruppe der Sturm mozgalomhoz eszmei szálakkal fűződő és ennek égisze alatt Paul Kleevel, Chagallal, Archipenkoval, Hans Arpal kiállító Mattis-Teutsch 1919 után kapcsolatba került a kölni A bis Z Gruppéval és a Walter Gropius vezetése alatt álló weimari BauTiaus-mozgalommal. A művésznek ebből a kísérletező, letisztulást hozó alkotóperiódusából származik a szintén a Patkó Imre gyűjteményében található — két tus kompozíciója: Tájkép (22,5X30,5 cm) és a Lélekvirágok egyik darabja (24X30,5 cm). A Tájkép őriz még valamit a tízes években készült, természetből merített linó- és fametszetek realitásképre utaló reminiszcenciákból, de a Lélekvirágok már a valóság elemeiről teljesen lemondott, a lélek titkait fürkésző művész alkotása. A stabilitás, nyugalom és az aktivitás, mozgás a Művészetideológiában megfogalmazott nézetével és „dogmatizált tételével" összhangban a kompozíció síkján „egy végtelen horizontális vonal húzódik végig", amely körül „a kép szélétől befelé mindig aprózottabb ritmusok rétegződnek folyton kisebb körökben".

6 A vízszintes — mondhatjuk azt is, hogy az idő — síkon futó körkörök, az emberi civilizáció áthághatatlan és kétségbe vonhatatlan folyamatosságát, a „magasabb fokon ismételt újraszerveződést"

7 jelképezi, de ugyanakkor e folyamat a lélek titkaiban visszatükröződő harmónia, biztonság és stabilitás érzetét is sugallja. 1944 után Mattis-Teutsch János eltávolodott korábbi alkotói ideáljaitól, és lázasan kutatta, hogy a szocializmus korának embertípusait mi módon lehet megeleveníteni, mik ennek a művészi lehetőségei. Szülővárosában Brassóban, 1960. március 17-én halt meg. Benne századunk újszerű művészi gondolkodásának és szellemi kísérletezésének legendás alkotóját, tanúját vesztette el Kelet-Közép-Európa. Halála a magyar művészeti életet is közvetlenül és érzékenyen érintette. Almási Tibor JEGYZETEK 1 Mattis-Teutsch János írásos hagyatékát, festőművész unokája őrzi Brassóban, önéletrajzát Macovescu G. idézi: Mattis-Teutsch című írásában — Contemporanul, 1970. március 13. 2 uo. 3 Szemlér F., Mattis-Teutsch. Valóság és elvonatkoztatás. In: A költészet értelme. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1965. 234—237. 1. 4 Méliusz J., Látogatás Mattis-Teutschnál. Temesvári Hírlap, 1932. szeptember 21. 5 Mattis-Teutsch J., Művészetideológia. Stabilitás és aktivitás a műalkotásban. Korunk, 1971. 4. szám. 6 Hevesy I., Mattis-Teutsch új metszetei. Nyugat, 1921. 1509—1510. 1. 7 Banner Z., Mattis-Teutsch János, Korunk, 1965. 10. szám. Fényképeket ld. a XXXII—XXXIV. t. (Szerk.) 192