Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Rottler Ferenc: Rómer Flóris emlékezete

RÓMER FLÓRIS EMLÉKEZETE A múlt század közepén Győrött a történettudomány, régészet és múzeum egyet jelentett Rómer Flóris Ferenccel, a bencés szerzetes tanárral, aki alapítója volt a határainkon túl is ismert győri múzeumnak. Rómer Flórisnak aligha lehet egyetlen mondattal jellemezni életét és pályáját, mégis idézem barátja, egyházi historikus társa Fraknói Vilmos szellemes megállapítását: Rómer Flóris „személyében az elvont feladatoknak élő zajtalan munkásságában kielégítést találó igazi tudós frigyet kötött a népszerű agitátorral, aki mindenütt otthon érzi magát, mindenkivel a maga nyelvén tud beszélni és mindenkinek színvonalára leszáll, hogy őt aztán a saját magaslatára emelje". Rómer Flóris életpályája — hasonlóan kortársaihoz — nem volt sima és egyenletes. ígéretes reformkori pályakezdése szenvedett törést 1848/49-ben, illetve az azt követő években. Némi szakmai elfogultsággal még azt is állíthatjuk, hogy ő különösen megsínylette a polgári forradalom és a szabadságharc keserves kudarcát. Napjainkban is szimpátiával tekintsünk vissza azokra a tudós férfiakra, akik a reformkor, forradalom, kiegyezés időszakában pályájukon az indulás, bukás, újrakezdés, életműteremtés rögös útját végigjárták. A XIX. század harmincas-negyvenes éveiben kibontakozó magyar történettudomány új irányai a tematikában, a történetszemléletben és a módszerekben egyaránt jól felismerhetőek voltak. A publikációkban összegeződő első eredmények már sejtetni engedték a történetírásunkban is közeledő korszakváltást. Historikusaink többsége a hőn óhajtott polgári átalakulást mindenekelőtt a reformok fokozatos bevezetésétől várta, s ezért sokuk számára a forradalom nem várt meglepetésül szolgált. Mi sem természetesebb, hogy a forradalom kihívására személyes állásfoglalásukkal elsőként a történészeknek kellett válaszolniuk. Ennek nem mond ellent, hogy az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc nemcsak a történészekre, hanem az ország valamennyi lakosára kihívást jelentett. A forradalom, a fegyveres szabadságharc, valamint a politikai viszonyokban bekövetkezett változások hatására szépen ívelő tudósi pályák tűntek semmibe, kiérlelt történetírói programok váltak fikcióvá, s a jól prosperáló műhelyek máról-holnapra beszüntették működésüket. Neves és kezdő történészek egyaránt belső száműzetésbe, tényleges emigrációba menekültek, néhányan osztrák és cseh börtönökbe kényszerültek, de voltak olyanok is, akik a harcmezőn maradtak. A börtönviseltek közé tartozott az akkor már ismert tudósjelölt, a későbbi neves régész-történész: Rómer Flóris. Tudománytörténeti irodalmunkból sok mindent megtudhatunk Rómer élet193