Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Almási Tibor: Mattis-Teutsch János képei a győri Xántus János Múzeumban
A tízes évek közepétől a festői foglalatosság mellett és ezzel párhuzamosan, egymástól nem el választhatóan, Mattis-Teutsch egyre jobban belemélyedt a grafikai ábrázolás lehetőségeinek kutatásába. A kétségtelen művészi eredményeken túl, ehhez a munkához lelkierőt és ösztönzést Kassák Lajostól kapott, aki az 1916-ban útjára indított MA című folyóiratban egymás után reprodukálta linó- és fametszeteit, sőt 1917-ben a MA gondozásában önálló grafikai albumát is kiadta. A grafikai eljárások vizsgálata új irányt szabott Mattis-Teutsch János egész életpályájának. Ez az út lesz az, amely az alkotót a szecessziós mellékzöngéjű művészettől a zenei expresszionizmus vonalára irányította. Az elvonatkoztatás, az absztrakció igénye, a sűrített és reális, materiális formában vissza nem tükröztethető mondanivaló egyetlen kifejezőeszközévé válik. Mattis-Teutsch — ösztönösen, vagy az elemző tudat aktív részvételével? — „keresztültöri a valóság szabta határokat, és művészetének nyelvén nem az anyagi világ tárgyait szólaltatja meg, hanem azt, ami a vonalon és színen tulajdonképpen túl esik: az Eszmét". 3 Az eszme megjelenítése új művészeti, tartalmi és formai — megoldásra, kimunkálásra váró — problémát vetett fel. Mattis-Teutsch János művészetében központi helyre került az „eszmétől" elválaszthatatlan ember és ennek sorskérdései. A MA társadalomszemléletű aktivitást, aktivizmust meghirdető művészcsoportjának impulzusai alatt, Mattis-Teutsch vizsgálat tárgyává tette a művészet, az ember és a társadalom közötti összefüggések egészének bonyolult kérdéscsoportját. A forradalmaktól terhes századelőn a változás, megváltoztatás szükségességére érzékenyen reagáló alkotóknak egyetlen kizárólagos választási lehetősége maradt csupán, mégpedig egy új társadalmi konstellációba beépülő embertípus világképének kivetítése, tettenérése. Űj eszme Űj ember Új társadalom Űj művészeti formanyelv Ez az „ördögi kör", Mattis-Teutsch hite és meggyőződése szerint el kellett vezessen a képzőművészet radikális megújhodásához. „Az új társadalom művészetének középpontjában csak az ember állhat" 4 — vonta meg a végső következtetést a művész. A jövő céljainak követése tisztító tűz volt, amelynek végigjárása egyetlen nyitott kérdést hagyott maga után: melyek azok a művészeti eszközök, amelyek konkrét, képi formába önthetik az ideologikus elméletet, vagyis milyen legyen a kor eszmeiségétől meghatározott művészeti formanyelv? Mattis-Teutsch korai alkotószakaszától, amelyre a természeti környezet inspirálta táj élmény és a lépésről lépésre kiteljesedő, elmélyülő absztrakció volt a jellemző, szükségszerűen jutott el az emberközpontú művészetig. És innét már csupán egy lépés választotta el annak a meghatározó jelentőségű felismerésnek a tudatosulásától, hogy „a művésznek új, korának lényegéből születő arányokat kell alkotnia, meg kell teremtenie az új embertípust, mely nem külsőségekben, hanem lényegében tartalmazza az emberiséget" 5 [Kiemelés a szerzőtől] A formai külsőségektől az 1919 és 1924 között folyamatosan készülő Lélekvirágok képciklussal, Mattis-Teutsch így érkezett meg a bensőséges emberi érzésvilág titkainak kutatásához, kivetítéséhez. 191
