Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

tői a német—magyar—horvát hármashatárig húzódott. Ezen 1945. január 20-án 22 469 (9836 nem német), március 5-én pedig 35 190 (21 475 nem német) erődített. Március l-jén a Niederdonau erődvonal kiépítéséről a következőket jelentették: elkészült 128 kilométernyi állás, 163,4 kilométer páncéloselhárító árok, 90,1 kilométer drótakadály, 558,2 kilométer lövészárok. Ezen kívül készre jelentettek 421 páncéloselhárító tüzérségi és nehéz gyalogsági, 2826 gépfegyverlőállást, valamint 2090 nyitott és fedett fedezéket.

9 Az erődítési munkák legészakibb pontja a vizsgált területen a Pozsony melletti Ligetfalu (akkori nevén Engerau, ma Bratislava 5. kerülete) határában volt. Engerautól Kőszegig 1944 november és 1945 március vége között 20 kényszermunkatáborban robotoltatták a Magyarországról „kölcsönzsidóként" német kézre adott embertömeget. Az „Észak" erődszakaszon Pozsonyligetfalu munkatábora két főtáborból állt. A „Közép" erődszakaszon egy tábor működött Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) és Feketeváros (Purbach) között, valamint egy Cinfalván (Siegendorf). A „Dél" erődszakaszon egy-egy tábor volt Fertőrákoson, Somfalván (Schattendorf), Ágfalván, Sopronban, Sopronbánfalván, Balfon, Harkán, Kópházán, Nagycenken, Hidegségen, Ilonamajorban, Sopronkeresztúron (Deutschkreutz). Négy helyen tartották az állásépítés nyolcezernyi foglyát a Kőszeg környéki határvidék lezárásán. A térségben végzett állásépítéshez kötődik Brück a.d. Leitha (Királyhida), a Wr. Neustadt melletti Felixdorf, Neudörfl a.d. Leitha (Lajtaszentmiklós), Neukirchen in Niederdonau, Neusiedl am See (Nezsider), Oggau (Oka) községek neve is. Ezekben volt magyar munkaszolgálatosokat, deportált magyar zsidókat dolgoztatták téglagyárakban, kőkitermelésen, különböző építési munkákon.

10 A felixdorfi ún. Angyalmalomban 1945. január elejétől pl. 2000 magyar zsidó raboskodott, közülük 1751 elpusztult.

11 A Niederdonau erődvonalon a katonailag értéktelen, értelmetlen állásrendszereket a németek embertelen hajszával építtették. A sáncmunkás rabszolgák iszonyatos szenvedéseken mentek keresztül és óriási veszteségeket szenvedtek. Az erődépítő lágerek mintegy 35 000 magyar foglya közül minden harmadik éhenhalt, a brutalitások és a betegségek következtében vesztette életét. A tanulmány a Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegye és Sopron vármegye határterületei térségében felállított erődépítő munkatáborokat mutatja be. Kutatás alatt álló történetük a magyarországi holocaust eddig csak részben ismert fejezete. Kétezer magyar munkaszolgálatos érkezett zárt tehervagonokban a német birodalomhoz csatolt Pozsonyligetfaluba (német neve Engerau, szlovák neve Petrzalka) 1944. december 3-án a magyar fővárosból. Az állásépítés német parancsnoksága százötven fős csoportokra osztotta és felsőruházatukon sárga csil'.aggal jelölte meg őket. A deportáltakat részint régi laktanyába, nagyobb részt különféle gazdasági épületekbe, padlásokra, pajtákba, betonozott aljazatú pincékbe „szállásolták". Már az első éjszaka sokan fagyási sérüléseket szenvedtek, többen megfagytak. Az engeraui kényszermunkatábor két főtáborból, ezen belül hét táborrészből állt. Az egyik főtábor a köpcsényi úton egy katonai barakktábor volt, a másik a Bécs—Pozsonyligetfalu villamosvasút és a Matador gyár közötti mezőn, a beépítés miatt ma már azonosíthatatlan területen állt.

12 A táborrészek: Auliesl, Fürst, Schinawek, Wiesengasse, Leberfinger, Bahnhofstrasse, Krankenrevier elnevezései részben a helyi tulajdonosok nevei, részben az utcanevek alapján keletkeztek.

13 175