Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

nálták az érdes felületű horzsakövet. A kész kályhát egy durvább kefével tisztították meg a szennyeződésektől, majd egy finomabb szőrű kefével kifényesítették. A műhely felszereléséhez tartoztak még olyan általánosan ismert eszközök, melyeket a kályhás sem nélkülözhetett, mint például a Zapátot, vödröket, kisbaltát és a különböző méretű fcaZapácsofcat. A kályha rakása, építése A kályha építése a csempék összeválogatásával és kiterítésével kezdődött. Az azonos oldalakra azonos színárnyalatú csempéket válogattak, a hibásakat a kályha hátuljához rakták. Ezután a csempék szélét védő vékony peremet, a snittet faragták le, a faragókés és egy kisebb kalapács segítségével. Snittje csak a formázott (sablonban készült) csempéknek volt. Szabott csempék esetében ez a művelet értelemszerűen elmaradt. A csempék felrakását a talapzat agyagba állításával kezdték. Erre jöttek a normál sorok, melyeket mindig a sarokcsempékkel kezdtek, majd az egyenes csempéket közéjük illesztették. A sarokcsempék oldalait vízmértékkel állították függőbe, ehhez apró faékeket, vagy a rumf alá dugott cseréptörmeléket használtak. Az egyenes csempéket a sarokcsempékhez, csíptetett lécekhez kapcsozták hozzá. Ha egy sor beállításával elkészültek, a függőleges rumfok közötti fúgákat agyaggal töltötték ki, majd vízbe mártott cserépdarabokkal, stiftekkel ékelték ki. Ennek a műveletnek sifrázás volt a neve. Ezután 28-as acéldrótból csípőfogóval kapcsokat vágtak, melyekkel a rumfokat összefogatták. Ez volt a csempék megkötése. Fruhmann Antal a következő sort úgy indította, hogy a csempék felső tetejére kézzel agyagot kent, majd ebbe állította bele a következő sor csempéit. A csempék belsejét az 1930-as évektől kezdődően bélelték. A bélést agyagba szorított cserépsindellel készítették. Egyes kályhaféléket, például a svéd rendszerűeket nem kellett bélelni. A kályha építésével együtt rakták, alakították belső szerkezetét is. A füstjáratokat az ismert alaptípusok szerint alakították, vagy maguk találták ki egyes részleteit. A párkányokat sárba ágyazva helyezték föl, üregeiket sárral töltötték ki. A felállított kályhát először egy durvább gyökérkefével megtis2tították az agyagtól, majd egy finomabb szőrkefével kifényesítették. Egy kályha felállítása átlagban 24—30 órát vett igénybe, a nagyságától és a füst járataitól függően. A kályha élettartama A jól felrakott kályha, ha normálisan tüzeltek benne, egy emberéleten át jó volt. Ez azt jelentette, hogy 30—40 évig nem kellett átrakni, tisztítani azonban gyakrabban kellett. A kívülfűtős kályhák, melyeket a mögöttük lévő kaminból (kéményből) fűtöttek jobban bírták a használatot. Ezek élettartama hosszabb volt. 164