Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

Füstjáratok a kályhákban A kályhák belső osztása az 1890-es években kezdődött el. Először a fekvő járatokat építették. Ezeknek egyik kezdetleges változata volt az átcsapórend* szer, amelynél a tüzet soronként beépített cserépzsindellyel hol jobbra, hol balra terelték. A fekvő járatokat az álló járatok váltották fel. Kedvelt volt a hármas, a négyes és az ötös rendszer, de a nagyobb kályhákba a svéd rendszert építették bele. Ennek lényege az volt, hogy a tűztérből egy nagyobb járat emelkedett fel a kályha közepén, majd a két oldalsó sarokban alászállt, majd a másik két sarokban újra felemelkedett és a kéménybe torkollott. A fafűtéses kályhákat spirál járattal építették. A spirálisan tekeredő járatban a füst egészen lehűlt mire a kéménybe jutott. A járatok falait samottból vagy egyszerű falitéglából építették. Voltak olyan részek, ahol a tetőcserép is megfelelt erre a célra. Fűtőanyagok Régebben a kályhákat csak fával fűtötték. A széntüzelés az 1900-as évek elején kezdett elterjedni. Ekkor a sziléziai szenek voltak a kedveltek. Trianon után megváltozott a helyzet, a 20-as, 30-as években fahiánnyal küszködött az ország, és a hazai szénbányászat előtérbe került. Ezeknek az időknek a legjobb szene a tatai és a dorogi brikett vagy tojásszén volt. A szénnel való tüzelés két alapvető módszer szerint zajlott. Felülről begyújtva a rostélyra helyezett szén lassan egyenletesen égett és nem kormozott annyira. Az alulról begyújtás lényege az volt, hogy a szenet égő fára rakták és folyamatosan pótolták, ha leégett. A rostély és a hamuajtó a széntüzeléses kályhákkal terjedt el. Kályhafajták és jellemzőik

12 Korongolva készültek a gömbölyű kályhák, melyeket lábbal hajtott korongon húztak fel. A kályhatest három fő részből állt: a talapzatból, a középpárkány részből és a befejező felső részből. Az egyes részek magasságának megfelelő hengeres formát korongon húzták fel, majd dróttal levágták és két-három napig szikkadni hagyták. Ekkor a palástot függőlegesen három vagy négy részre vágták, majd az így kapott csempéket sablonban készített rátétes díszítményekkel „öltöztették" fel. A díszítményeket slágerrel ragasztották fel, csakúgy, mint a kihúzott pór/cání/Iéceket. A szabott kályhák csempéit 40X40 centiméteres piátokból szabták ki és ragasztották össze. A csempék hátuljára kerülő rumfot is szabással állították elő. A szabott kályhák egyik alaptípusa a strasbourgi kályha volt. A kályha falazott padkán vagy alapzaton állt, tűzterének egyik oldala a falhoz csatlakozott, felső része azonban független volt a faltól. A kályha tömegét három párkány tagolta. Alul volt a talapzati párkány, a két fő rész között a középpárkány, legfelül pedig a felső párkány. A kályha tetejét takaró lap vagy stán zárta le.

13 A kályháknak rendszerint szürke, ritkábban zöld színe volt. Paraszt165