Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

nékhál a legjobb esetben is csak hat alkalmazott volt. A Rákosi-korszakban nem tarthattak alkalmazottat, így Fruhmann Antal egyedül dolgozott, de az emberei munkaidő után eljártak hozzá segíteni. A műhely és az udvar bemutatása Mint már említettük a család 1910-ben költözik be a városba, ahol a Schwarczenberg és a Rákóczi utca sarkán (ma Rákóczi és Kiss János utca) vásárolnak telket és lakóházat.

9 1911-ben tájékozódó levélben fordulnak a tanácshoz és egy 9 m

3 bel világú, 3 X 2 X 1,5 méteres külméretű, 10 kályha befogadására alkalmas kemence megépítéséről érdeklődnek. 1911. június 24-én megkapják az építési engedélyt a műhelyre és egy fáskamrára. Szerencsére az épület eredeti tervei fennmaradtak, így azt összevethetjük a megépült állapottal. A terven a műhelyt a lakóházzal párhuzamosan, rövidebb oldalával az utcára nézve kívánták építeni, de az építési engedély egyik kitétele az volt, hogy az épület az utcavonalban nem lehet. Valószínűleg ennek a hatására építették a műhelyt a telek hátsó felére. Alaprajzilag is változtattak a terven: az eredeti elképzelések tükörképét építették meg.

10 A telek bejárata a Schwarczenberg-Kiss János utcából nyílt. Bal oldalon, a telek teljes hosszában húzódott a lakóház, a telek végében volt a műhely, jobb oldalon pedig a fából készült kamra, előtte a három iszapoló gödörrel. A favázas, deszkaborítású kamra első helyisége egy fáskamra volt, melyet egy nagyobb méretű kocsiszín követett, majd egy kisebb istálló és a mintakályhák felállítására szolgáló nagyobb kamra. Ez utóbbiban több felrakott kályha állt, hogy a vevők a helyszínen választhassanak a kínált készletből. Az istálló és a kamra előtti helyen a század elején volt még egy ásott kút is, melyet később betemettek. A téglalap alaprajzú műhely két helyiségből áll: az udvarról nyíló tágasabb műhelyből és a kemencét is magába foglaló égetőből. A műhely hátsó sarkában van a pince lejárata, ahonnan a nagyobbik helyiségbe jutunk le. Ebből nyílik a kisebbik pince, amely túlnyúlik az épület főfalain. A padlásra a lakóház felőli oldalról létrán lehet felmenni. Az épület alapozását és a pince falait betonból készítették, míg a válaszfalakat, a főfalakat, az oromfalakat és a kéményt nagyméretű téglából falazták. A pince feletti födémet „I" profilú acélgerendák közé falazott poroszsüveg boltozat alkotja. A földszint felett borított gerendafödém van. A tetőidom egyszerű félnyeregtető. Az udvari homlokzaton ablalkokkal áttört, kb. 130 centiméter magas térdfal húzódik, amely azonban nem teherhordó, mert a fedélszék súlyát a fal mellé épített, oszlopokból és koszorúból álló szerkezet veszi át. A fedélszék a födémtől független kötőgerendás szerkezettel épült, főállásaiban ferde helyzetű bakdúccal és támasszal. Az épület fedésére fűrészelt fenyőlécezésre fektetett hornyolt cserepet alkalmaztak. A tetőtér ablakai fából készültek, egyszerű gerébtokos megoldással. Az udvari homlokzaton lévő földszinti ablakok fémkeretűek, hálós osztással. A bejárati ajtó borított ácstokos, kettős nyílószárnnyal (a belső ajtólap jelenleg hiányzik). Az égető bejárati ajtaja borított ácstokos, a 15 centiméter vastag válaszfal méreteihez igazodva. A kémény ajtaja vastokkal és vasszárnnyal készült, hogy a kemencéből kiáradó hő hatására nehogy meggyulladjon. A padlás ajtaja egyszerű ácstok, szegeit deszkaszárnyakkal. 157