Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

egyéneket vesznek fel a céhbe. Továbbá a katolikus szertartásokon való részvétel is módosult, mutatva a Habsburgok egyházpolitikájának törekvését, akik a katolikus vallás szabályainak megtartására nagy hangsúlyt fektettek: „Hogy minden Czéhünkben lévő Mester Emberek megemlékezvén az Isteni félelemről tartozzanak Nagy Boldog Asszony Napján Offertoriumi Szt. Misét szolgáltatni."

39 Tovább erősítik az erkölcsös életet szabályozó pontokat azzal, hogy megbüntetik 1 Ft-tal azokat akik szitkozódnak. Lényeges változás az is, hogy a legények számát nem korlátozták egy-egy mesternél. Ez azonban nem sokáig marad így, mert hamarosan megváltoztatják.

40 A felszabaduláshoz szükséges pénzösszeget emelik, ezzel is megnehezítve a mesterré válást. Céljuk, hogy minél kevesebb mestert kelljen felvenni a céhbe. Igyekeznek apáról fiúra örökíteni a mesterséget. Ami sikerült is, mert ha a neveket figyelmesen megvizsgáljuk, akkor ebből az időből már találkozunk olyan mesterekkel, akiknek a családi nevük változatlanul nemzedékről nemzedékre szerepel, egészen a XIX. századig is. További szigorítás, hogy a remeket mindenkinek 2 mester előtt kellett elkészíteni, azt pénzben még a mesterek fiai sem válthatták meg. Bevezetik, hogy az újonnan érkezett legény a mesternél 2 hét próbaidőt tölthet, ha nem felel meg neki a választott hely, minden kötelezettség nélkül továbbállhat. özvegy is tarthatott ezentúl inast, akit az ott dolgozó legénynek kellett tanítania. Az inasok számát nem korlátozták. A céhlevélben igyekeztek működési, illetőleg piaci területüket körülhatárolni, és a kontárok ellen fokozottan védekezni. Féltve figyelik a szabályzat betartását és az ellene vétőket megbüntetik. Bizonyítja ezt az 1734-es esztendőben kelt bejegyzés is: „A Nemes Győri gombkötő Czéh ugjan emietet Borusus Miklós Uram házához össze gyütyvén némely mester embereknek fogjatkozási tudniillik, hogy a Nemes Czehnek szokása rendtartása és híre nélkül, némely mundérra való gombkötő munkából fölfogadtanak kit a nemes Czéh megszenvedni nem akarván azon vétkes Mestereket 6—6 u-ra marasztotta."

41 A céhek szokása szerint a nagyobb megrendeléseket a céh vette fel és azt elosztották egymás között. Egyes iparosok titokban vállaltak fel munkát, hogy némi többletkeresethez jussanak, ami szigorúan tilos volt. Végül azonban mégis elengedték a büntetést „tekéntvén szép könyörgéseket és magok megalázását". 1734-ből való az a bejegyzés is, amiben meghatározzák, hogy olyan embertől rendelést nem fogadhat el senki, aki más mesternek tartozna.

42 Igyekeznek meghatározni a készítendő termékek milyenségét és árát is. 1752-ben újabb fontos változtatást kérnek Győr város tanácsától. Ismételten a mesterré válás feltételeit nehezítették és idejét hosszabbították meg. A belépni kívánó legénynek ún. mesteresztendőt kellett szolgálni, továbbá a céh zászlajára 5 Ft-ot kellett fizetnie.

43 A XVIII. században az osztrák kormányszervek egyre többször avatkoznak be a céhek életébe. 1730-ban a helytartótanács kötelezte a céheket arra, hogy a város tanácsosai közül magának céhbiztost válasszon. Erről a győriek 1734ben tesznek említést. A céhbiztos feladata volt ellenőrizni a céhben történő minden fontos eseményt. 1761-ben Mária Terézia beszedette a céhek szabadalomleveleit azzal a céllal, hogy megreformálja azokat és egységesítse. „Eltörölte a legények felszabadításánál, a mesterek beiktatásakor szokásos „költséges és hasztalan" mester120