Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

lakomákat, a remek pénzen való megváltását, „keresztelő pénz, látó pénz" szedését.

44 1771-ben pedig újabb szabályzatot ad ki Mária Terézia. Ebben az utasításban megtiltják, hogy a „céhbeli Mester Emberek idegen Mester Emberekkel a Mesterség Dolgairól tractálni s véle ezeket közleni szabad ne legyen". A céhszabályban arról is rendelkeznek, hogy ezentúl a meghalt mesterért misét kell mondatni. Részletesebben a legényekről szóló előírásokkal foglalkoznak. 1780-ban a helytartótanács a tanulólevél egységesítésére újabb rendelkezést ad ki. Ennek mintájára írják a legények számára szükséges bizonyítványt és őrzik a céhládájában. A céhek fokozódó nehézségei miatt II. József 1785-ben kimondta, hogy bármely ipart szabadon gyakorolhassák, azonban ezt nem tartották be. Szintén ő rendeli el 1783-ban a vasárnapi rajziskolák felállítását, amelyek a későbbiek során az „inasképzés" alapjait szolgálták. A céhek a XIX. században már elavult technikával, drágán termeltek. A lakosság igényeit akkor már nem voltak képesek kielégíteni sem mennyiségileg, sem minőségileg. Nehezen vagy egyáltalán nem bírták a versenyt az egyre erősödő osztrák tőkésiparral sem. Ennek következtében megfigyelhető, hogy Magyarország városaiban a céhek száma csökken. A magyaros ruhák divatja miatt a múlt század elején a gombkötők esetében a megélhetés biztosított volt, ezért a gombkötők nem szüntették meg céheiket, csupán a század végén. Szabályaikat a XIX. sz. folyamán a központi szervek határozták meg. Előfordult azonban, hogy ők másként határoztak céhgyűlésük alkalmával.

45 Vitás ügyek, büntetések Néhány városban nagy hangsúlyt fektettek a versenytársak kiiktatására. Győrben csupán azt kötik ki, hogy egy műhelyben nem dolgozhat huzamos ideig két mester. A konkurencia kizárása érdekében 1642-ben a kalmárok és a rokon szakmabéli mesterek ellen kénytelenek fellépni a gombkötők. Kiváltságaikra hivatkozva a városi tanács előtt felmutatták a nagyprépost parancsát és követelték, hogy a tanács tiltsa meg a kereskedőknek, a szabómestereknek és a zsinórverő asszonyoknak a zsinórok és más gombkötő áruk készítését, illetve árusítását. A tanács végül úgy rendelkezett, hogy a kiváltságlevél csupán a „himpelléreket" tiltja el az árusítástól nem a kereskedőket. A zsinórverő aszszonyok esetében pedig maguk a gombkötők adták fel kiváltságaikat, amikor vásároltak az asszonyoktól. Ezért a gombkötő céhnek a város a további pereskedést 20 Ft büntetés terhe alatt megtiltotta.

46 A más városokra jellemző gyakori vallási villongások alig fordultak elő, csupán egyszer olvasható róla 1681-ben: „Peter uram Che Mesterségében magát az böcsületes Gombkötő Cheben Komaromy gombkötő István megh irt böcsületes chével 30 megirt fel forintban aki hogy ha valamikor az igaz pápista hitrü más válásra térne"

47 ... akkor a 30 Ft-on kívül azzal is büntetik, hogy összes termékét és jószágait elveszik tőle. A rendkívül szigorú büntetés amit kilátásba helyeztek, úgy látszik „jó útra" térítette, mert 1682-ben így írnak könyvükben az említett mesterről: „én Komáromi Istvany biszonitom különben nem lelekzem hanem holtik megmaradok az igaz katolikus hiteben."

48 121