Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

fűzőtü, horgolótű, gyűszű, tenyérgyűszű, fonóorsó, behúzó horog, behúzó penge, nyüst, nyüstkapcsoló, kézi cérnázó, motolla, kézi orsózógép, gombfelhányó gép. (Lásd a IV. táblán az 1—2. fénykép.) A selyem-, gyapjúfonalat motringban kapták, ezt először csévére gombolyították, majd a zsinórverő gépen készültek a különböző zsinórok. (Az igazán szép zsinórokat nem géppel, hanem kézzel nyergen verték.) Szálpödrővel állították elő a vitézkötésekhez szükséges vékonyabb szálakat is. A vitézkötésekhez szükség volt motringolóra, sodrókerékre (a horgok szerint 4, 6, 12, 18, 18 horgos) (Lásd 4. fénykép.) a zsinórverő gépre (7, 9, 18, 24, 32, 40, 72 babás) és zsinórprésre. (Lásd 3. fénykép.) Ezeknek a gépeknek az alkalmazása a XVIII. században kezdődött meg, és lényegében alig változtak az idők folyamán. Mindössze a kézi meghajtás helyett ma villanymotorral működnek. (Lásd 5. fénykép.) Sokféle vitézkötés ismeretes: csillagos, hatgerezdes, borjúszájú, háromkarikás (Lásd 6—7. fénykép.) a gombok mellett a legismertebb termékük volt. A későbbiek folyamán már nem csupán gombokat és zsinórokat készítettek így, a szerszámok és a termékek is kiszélesedtek. A XIX. században kezdték el alkalmazni a szövőszéket a paszományos munkához (Lásd 5. fénykép). Horgolással is készült néhány termékük pl. a csizmarózsa, a díszöv pár tartozéka. A győri Levéltár hagyatéki anyagában olvashatunk az elhalt mesterek vagyonának felsorolásakor a szerszámokról is. A részletes felsorolásból kitűnik, hány és milyen szerszámra volt szüksége egy-egy mesternek, továbbá hány generációt szolgáltak ki ezek a szerszámok. A felsorolás során megbizonyosodhatunk arról is, hogy a különböző anyagokból készült kelmékhez pl. selyem, gyapjú, teveszőr más-más csévét, verőfát stb. használtak.

8 Nem ilyen hosszú életűek az előállított termékek, hiszen ezek már a változó divatot követték, mivel a különböző korokban más és más remeket kellett készíteni. Az első említést 1630-ban a céh alapításakor tették a készítendő remekről. Szabályzatukban az előírás így szólt: „egy ruhára való vasas, szeres gombokat, és a harmadikba som gombokat a Che Mester házánál csinálny.".

9 A következő feljegyzés 1752-ből való „a remekhez kezdeni, a melly is eleibe teendő három gombbul fogh állani. Az első tulipányos völgyes gomb hasonló vitézkötésével, kiben lészen tizen eött járás selyem. A második gomb fordétott szíves és fecske farkas tarka gomb, ennek vitézkötése két körösztü hegedű forma, az eöregebb szive légyen kilencz járás üst, a kisebb szive pedigh eött járás, ugy a föcskefárkában is eött járás üst légyen. A Harmadik gomb sujtássos lánczos gomb ennek vitéz kötéssé pedig négy szives és négy Rákóczy forma, légyen pedigh nyolcz sújtásra, és annyi lánczolássu."

10 A remeket 1752. és 1835. között ismét változtatták, a pontos időpontot nem jelezték. Ebben a leírásban a termékek készítésének módját is közölték. PL: „Az harmadik Dombb Habos vörös Gomb. Az Gombon mely vagyon kötve Sziromfonyás hét keresztre, akár hol el kezdi hanem az fundamentoma az közepe az első járás ablakozva alatt egy köröszt alatt fölül ki járva, második járás hasonlókipen ablakozva, alul két köröszt alatt fölül kijárva, harmadik járás alul és fölül kijárnyi szintén ablakozva. 4-dik járás allul és fölül kijárnyi és az also szivet hassitanyi, 5-dik járás, alul egy kereszt alatt fölül kijárnyi és így meg az járások egész 11 Járásnak az után hasítja az kotzkákat. 21 Járásik hanem fölül, mint kijárnyi hanem az közepin két körösztött vesz föll. [Itt és a következő bekezdésben a kiemelés az eredetiben.] 112