Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

majd 1828-ban Vas megyéé, amikor — egyébként ugyanazt a Komlóssy-féle társulatot nem felirattal, hanem pénzzel támogatta, amint ezt az 1831-ben Székesfehérváron kiadott színházi zsebkönyv elbeszéli: „A Dunántúli Színjátszó Társaság, mely Tekintetes Nemes Fejér Vármegye által 1818-dik évben Nemzeti szent ösztönből állított tagokból fejlett, 1828-dik esztendőben t. ns. Vas Vármegyében október 1-ső napján tartott közgyűlése végzése által vette eredetét, ugyanis akkor a t. Karok és Rendek által végeztetett, hogy ezen Társaság a Dunántúli Színjátszó Társaság nevezet alatt, bár szűkebb határok közt a Nemzeti nyelv terjesztésére célzó munkálkodását, rendszabások szerén folytassa. — így állott fenn ezen Társaság 1830-dik évig, amidőn Füreden megjelenvén, csekély tehetsége szerént deszka épületben kénytelen volt játszani. T. Kisfaludy Sándor Űr" ... „a jelenlevő Hazafiakat felszólította egy díszes Játékszínházi épület felállítására." ... „1831. május 25-én Kiss Cellben meghívta Vas megye Sopron, Győr, Zala és Veszprém megyéket, és a teátrum ügyében jeles határozat tétetvén, közös értelemmel az végeztetett, hogy minden Megyében két hónapot, úgyszintén Füreden is kettőt tartozzon a Társaság tölteni, és azon hónapokban, melyeket kebelében tölteni fog, a Megye a Társaságot fennállásáról, utazásáról teendő költségekkel fogja segíteni."

24 1818-ban és a következő években a Fejér vármegyei tanáccsal Győr város is kapcsolatot tartott színház, ill. színtársulat, Komlóssy Ferenc, majd Kilényi Dávid ügyében. A magyar színészet győri honosítására fontosabb Vas megye 1828-i akciója, mely az idézet szerint biztosította Komlóssy Ferenc társulatát. A színházi zsebkönyv annyiban kiegészítésre szorul, hogy Vas megye már 1829 tavaszán átírt Győr megyének a színtársulat támogatására, és ebben jól jellemzi a nemesi színházpártolást: ... „a Nemzeti Léteinek sarkalatos fenn tartására az anya nyelvnek, melly nélkül a Nemzet az Ő eredeti valódiságából ki vetkőzvén az Idegeneknek Majmoló Bábjává és így az érdemlett megvetésnek tárgyává válik, elöl segéllése Fő Eszközül szolgáljon" ... „a Szín-Játszó elöl adások." A megyei végzés: „A Társaság számára hónaponként legalább is megkívántató ött száz forintok eránt olly módon gondoskodtunk, hogy annak bizonyosabb bejövetelét aláírásunk által is bátorságosétottuk a hat Logékat egy forinttal és az első Helyen 40 ülést 12 pengő pénzben minden egyes Játékra nézve felvévén." A városhoz intézett átirat eredményét pedig így jellemzi: „Ezen Nemes Város már is a Szín Játszó Házát az ottan található készületekkel minden Bér és Fizetés nélkül Esztendőnként két, sőt ha kívántatok több téli Hónapokra is átengedné és a társaságot minden lehető kedvezésekkel is pótolni kész legyen." A megye megalakítja a vasi átirat értelmében a színházi ügyekkel foglalkozó választmányát az alispán elnökletével, a városi tanács pedig „a Magyar Színjátszó Társaság, jelessen pedig a honnyi nyelv elöl mozdéttása eránt" Szakáts Miklós polgármestert és Czeh János tanácsost küldi tagul a vármegyei bizottságba.

25 Ez az egyetértés azonban színházügyben sem lehetett általános érvényű. A vármegye és a város összetett, bonyolult kapcsolataiban a súrlódás leggyakoribb és legszemélyesebb oka a városban élő nemesek jogállása, kiváltságai voltak, megkülönböztetett ellenszenv járt annak a nemesnek, aki a város életében vezető szerepet vitt. Pontosan erre jellemző esetet jegyzett fel a választóközösség jegyzőkönyve 1831-ből, tehát éppen a színházügyi egyetértés éveiből. Két nemesember, Purgli János és Balogh Kornél az utcán kiabálták: „Szamár az 102