Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

egész Tanács" ... „majd megfenyegették Czeh János senator Urat a Theátrumba való felgyújtással, Ráb István Bíró urat pedig pofonveréssel."

26 Témánk jeles kutatója, Lám Frigyes egyébként úgy gondolja, hogy a magyar és a német színjátszás erőviszonyaiban ekkor van a fordulat. „Komoly fellegek kezdtek tornyosulni a német múzsa egén. A városi tanács a köznemesség nyomására pártolni kezdte a magyar színészetet, amelynek érdekében igen sokat tesz, talán nem is nagyon szívesen."

27 Mai ismereteink alapján ezt a véleményt lényegesen árnyalni kell. A kétféle színészet közti erőviszonyok egyik mérőjéül az előadások számát tekintjük. Még a negyvenes években is a németeké a színház húsvéttői őszig, a magyarok pedig a téli üres időszakban játszanak, kétségkívül egyre többet. Az itt töltött időt, az előadások számát tekintve jókora változás van a harmincas évektől: úgy növekszik a magyar előadások száma, hogy még nem a német rovására. Észlelhetünk egy változást — anélkül, hogy itt részleteznénk: meggyorsul a magyar önállósága. Már nem a német színpadról átvettek a meghatározó hányad, hanem a magyar termés, és azon belül is a korszerűbb műfajok és témák. A változás jellemzéseként utalni kell még mindarra is, amit a hivatalos nyelvhasználat 30-as évekbeli változásáról megfigyeltünk: kétségkívül részes a fejleményekben a színvonal dolgában is, mind nyilvánvalóbb haladás, és továbbra is érvényes lehet Déryné 1820-ra vonatkozó észrevétele. Ha pedig a kétféle színjátszást, vagyis az egyre több előadást tekintjük, a társadalomtörténeti kutatás által megfigyelt polgárosodás jeleként minősíthetjük: az előadások számának növekedése a polgárosodás, a polgári életforma terjedésének része lehet: nem kizárva továbbra sem a kétnyelvűséget. Színház és forradalom A forradalmat megelőző, kiváltó pozsonyi események híre előbb ért Győrbe, mint Pestre, így a március 3-án elfogadott felirati javaslaté is. A történteket az Ecker-napló így beszéli el: „Március 4. Vihar a színházban. Rendezői: gróf Zichy Ottó és barátja, Lukács Sándor, A város e két ismert politikusa ma este elment a színházba, ahol a »Babérfa és koldusbot« című darabot játszották fertelmes rosszul. Lukács Sándor minden további nélkül felállt a földszint egyik padjára, és avval a rövid bevezetéssel, hogy »egy igen érdekes és fontos újságot hirdetek ki«, felolvasta a pozsonyi petíció pontjait." ... „A felolvasót körülvevő diákok, patvaristák és hasonló egyének élénken helyeseltek" .... „Klimisch helyettes városkapitány nagynehezen megérkezett Lukács beszédének a vége felé, hogy rendet teremtsen". De Lukács nem engedte, hogy megzavarják: ...»Tisztelt közönség, a városi helyettes kapitány engem felolvasásom folytatásáról letiltani akar.« Mire a körülötte álló diákok kiabáltak: »Folytassa.« Zichy Ottó is közbeszólt: »Ki vele« — amit aztán a színház minden oldalán megismételtek, Klimisch sürgősen eltávozott. Lukács folytatta ... »Szívem a királyért és a hazáért dobog, folytatom a felolvasást.« Lukácsot a végén a diákok a vállukra kapták, és hatalmas éljenzések közt körülhordozták a földszinten. Befejezésül követelték a Rákóczi-induló eljátszását. A Marseillaise befejezése után minden zavar nélkül folytatódott az előadás." Ugyanezt az eseményt megörökítette jelentésében a főispán is. Előadása annyiben egészíti ki Eckerét, hogy a színház meglehetősen üres volt, de az első felvonás végén „mintegy varázserővel hirtelen többnyire ifjakkal" megtelt. A bécsi forradalom híre március 14-én ért Győrbe. Este a színházban Czakó 103