Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

ben játszottak itt, hisz egy 1820-i városi irat a magyar színészet „múlt évi jeles előmenetelét" említi. Ezt követően 1820. március 15—20-án Komáromból Szombathelyre menet álltak meg itt néhány előadásra, majd november 3-tól 30-ig hosszabb időszakra rándultak át Komáromból. A rangidős Láng Ádám volt, az 1792-i pesti társulat tagja, a nagyra menendők Szentpétery Zsigmond és Déryné. A többség a pálya kezdetén állott, mint Abday Sándor, aki nem sokára majd jó nevű igazgató lesz, vagy a csornai-győri diákságból pályára kerülő Pály Elek, aki majd zeneértésével, sőt zenepedagógus készségével válik társulatainak, később saját társulatának is oszlopos tagjává. Kilényiék mindkét győri sorozata magyar darabbal kezdődött; márciusban, mint később Pozsonyban is, Szentjóbi Szabó László: Mátyás király választása, novemberben Kisfaludy: Ilka. A két darab egyszersmind a repertoár legöregebb és legfiatalabb darabja is. A Szentjóbi Szabó-darabot még 1793-ban Kelemenek kezdték játszani, eredetileg a nagy bizakodással várt 1792-i koronázásra készült. Gyenge, de mint az első magyar történelmi tárgyú mű a honi színjátszás műsorán, aztán 27 évvel később is érvényes célzásai miatt tartósan műsoron maradt. (Az alcíme: „...avagy a nép szeretete a jámbor fejedelem jutalma".) Mindkét darabot később énekbetétekkel is kiegészítették, és megyei közgyűlések, egyéb alkotmányos aktusok alkalmával szívós műsordarabnak bizonyultak. Az úttörő nemzedéknek a németektől átvett legfontosabb szerzője Kotzebue volt, hatásos dramaturgiával előadott érzelgősségével. A győri német színészek is, Kilényi is játszotta a Gróf Benyovszkyt, a Nagy zűrzavart, az Indusok Angliában címűt. A magyar színházi kultúrának e korabeli sikertípusa a vitézi játék volt. Az ősminta Schiller: Wallenstein-trilógia, de a vidéki színpadokon, a győrin is inkább a második-harmadik vonal érvényesült. Az 1820-i példák: Kotzebue— Benke: Keresztes vitézek, Holbein—Láng: Frigyesi Elek. Ezeknek és társaiknak évtizedes múltja volt már a magyar színpadon. E műsorrétegnek újabb és kiemelkedően jobb példánya lett Korner Zrínyi drámája Szemere Pál igényes fordításában, kiszorítva a nélkülözhetetlen Zrínyi-téma gyarlóbb darabjait. A vitézi játék sajátos ága képviseletében került Kilényi műsorára a rablótematika mintadarabja, Wándza: Zöld Marci, mely azután a betyárromantika népszínmű kultuszával keveredve fontos tényező lett századon át a magyar színpadon. Friss jelensége volt a magyar műsornak egy világirodalmi klasszikus, Calderon: Az élet álom. Felbukkanása is, hamaros eltűnése is jelzi, mennyire hasonlatosak az egyes társulatok műsorai, és mennyire alá voltak vetve a közízlésnek. Kilényi Pozsonyban és Győrött nagyobb részében ugyanezt játszotta. Meglepőbb és szorosabb az egyezés két társulat, Kilényi győri és a megyei kormányzás alatti fehérvári Horváth-féle társulat műsora között: négyötödében megegyeztek. Holott lényegesek a két város közti különbségek. A teljesen magyar nyelvű Székesfehérvár színházi kultúrája kétségkívül fejlettebb. Többen és gyakrabban járnak színházba. A megyei igazgatás (főigazgató Kolossváry Pál, főszolgabíró, a gazdasági ügyeket Nagy Ignác, megyei főadószedő végezte) a nemrégi pesti eredmények, a kétségkívül jó játékerő, a Kisfaludy-darabok színrevitele és sikere mellett a győriek teljesítménye inkább kezdő nézők és kezdő színészek ígéretes igyekezetének minősült. A fehérvári műsoron éppen az a két zenés darab nem szerepelt, amelyek 100