Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

A tiltó rendszabályok a sorozatos mészárszéken kívüli húsvágást csökkentették, de megszüntetni nem tudták. A közigazgatási ügyek sorát a vármegye által községszintre lebontott és kivetett, a nemesi közbirtokosságot is érintő közadókkal kell kezdeni (pl. koleraköltségek, országgyűlési adókivetések, színházra történő adakozások), amiket a közbirtokosság az osztályos nemzetségek arányában osztott el. így tette az 1832/36. évi országgyűlés költségeinél is, a kivetett 816 ft-ot az alábbi arányban megosztva (1833. XII. 11.): A két elsőrendű nemzetség 266 ft 56 kr Az öt másodrendű nemzetség 517 ft 13 kr Az Örkényben részbirtokokat bíró Lehner, Fördős családok 31 ft 51 kr A megosztás alapja nem a tényleges vagyon és birtokarány, hanem az ún. ideális sessiók voltak. A kivetett összeget arányosan megosztották a bőnyi és az Örkényi rész között, a bőnyi részt héttel osztották, az Örkényit a Lehner-, Fördős-porció leszámolása után kettővel, mit az elsőrendű famíliák bőnyi részéhez csatoltak. (1833. XII. 11.) A közbirtokosság nemcsak a határokat érintő, azokon átvezető utak karbantartását próbálta a vármegyei utasítások szerint ellátni, hanem a községen belüli utak rendben tartása is feladatai közé tartozott. A településen átvezető csatornára is ügyeltek, oldalában a part védelmére hivatkozva tiltották a vályogvetést. Bár Győr vármegye 1819. évi jelentése a tűzoltó eszközökről optimista kicsengésű, a helytartótanács 1827. évi leirata csak elmarasztalásokat tartalmaz.

36/a Veszprém vármegye 1826. évi tűzvédelmi rendszabálya pótlással a megyei közgyűléstől is elfogadtatott, betartása a vizsgált időszakban végig kötelező volt.

37 Bőnyben a tűz elleni védekezés az 1825-ös tűzesetek után került előtérbe, rövid időre e célból két „éjjeli felvigyázót" is közköltségből felfogadtak, és a házak gazdáitól megkövetelték, hogy otthonukban tűzoltásra egy vödör víz mindig készen álljon. (1825. II. 2.) A kötelező fecskendő cserélése mellett (1842. X. 16.) 6 db bőrvedret is szereztek. (1845. I. 15.) A közrend biztosítására felfogadott csőszök, bakterok, tizedesek ügyeltek a község belterületén. A belbiztonságra vonatkozó rendszabályokat a vármegyei gyújtogatások, belterületi verekedések, vagy tolvajlások nyomán a büntetés és a későbbi megelőzés céljából hozták. Ősszel a juhászok vándorlása, béresek szegődése, kukoricafosztás idején e rendszabásokat ismét megújították. (1818. X. 1.) Néha rövidebb időre a vármegyei falvak lakóit is rémületben tartotta a Vasból vagy Veszprémből ide is átcsapó fegyveres zsiványok híre és felbukkanása. Velük szemben, pl. 1836-ban is, a vármegye segítségével fegyveres védelmet szerveztek.

38 Az ekkor szigorított belbiztonsági rendszabályokon bár 1838-ban enyhítettek, de a fogadott emberek őrködését, a „patrollozást" szükségesnek tartották. (1838. VIE. 15., XI. 21.) Egyházi kérdések ritkán kerültek napirendre, ezek is többnyire az ingó és ingatlan javadalmazással foglalkoztak.

39 Valószínű, hogy a közbirtokosság olykor az oktatás kérdéseibe is beleszólt (1844.

1. 11.), de az oktatási kérdés is, nem feledve a jó szándékról tanúságot tevő Örkényi iskolaalapítvány ügyét sem, ritkán és csak a másodlagos ügyek között kerültek tárgyalásra. A közbirtokosság egészségügyi rendeletei között mindenképpen meg kell említenünk Mészáros Katalinról, a helybeli református prédikátor gazdasszonyáról történő gondoskodást, aki 1838-ban a község bábája lett. (1838. VIII. 5.)

40 E „tanult személy" egzisztenciája fenntartásához termény- és pénzsegélyt kapott (1839.

1. 6.), s zavartalan munkavégzésének elősegítéséhez a „tanulatlan bábáskodó asszonyokat" eddig folytatott tevékenységüktől 97