Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

jelentő kocsmaárendálással kezdjük. Az 1758-as Neupauer Mihállyal kötött kontraktus évi 250 Rft-ért három évre engedélyezte a bérlőnek sör, bor és pálinka árusítását, kikötve, hogy a kocsmáros mind az utasoknak, mind a közbirtokosoknak jó minőségű szeszt mérjen.

35 Az árendás a bérleti jogát mással is megoszthatta. A XIX. század első felében a közbirtokosság árverés útján már három kocsmáját árendáltatta 6 évre. (1842. VIII. 21.) A bőnyit Cseh-Szombathy József évi 2020 ft-ért, a rétalapit az izraelita Kudos Fülöp 515 ft-ért, az Örkényit Ferenczy Sándor 407 ft-ért bérelte. (1842. IX. 29.)

36 A kocsmaárendálás közjövedelmekbeni jelentőségét mutatja az is, hogy a tagosztály során a mérnököt bevételéből fizették. (1842. IV 27.) Sáry Károly, Cseh-Szombathy ,,elődje" többször is felhívta a közgyűlés figyelmét a tiltott szeszmérésre, és a bérleti díj lerovásától való elállással fenyegetődzve követelte a visszaélések megszüntetését. Az ital iccénkénti behozását és kimérését 5 pft bírsággal büntették, melynek egyik fele a megkárosított árendátort, a másik a felfedőt illette. Roboz Károly és Patonay József személyében biztosokat is választottak, akik ideiglenesen, kevés sikerrel próbáltak a tiltott szeszmérésnek gátat vetni. (1841. IV. 25.) E tilalmas cselekedetek többnyire a nyári munkák idején duzzadtak fel, ekkor a szomszédos banai közbirtokosok aratói és szolgálói hoztak be nagyobb mértékben szeszes italokat. (1842. VU. 31.) A közbirtokosság nemcsak a szerződésben, hanem folyamatosan a gyakorlatban is megkövetelte a monopóliumhoz került kocsmárostól a jó áru kimérését, bírságokkal, elkobzásokkal büntetve a csökkent értékű vagy egészségromboló italok árusítását. (1844. VI. 23.) A mészárost általában három évre fogadták fel. Jogait és kötelezettségeit nyolc pontban írták elő (1817.

1. 29.), melyekben kötelezték a vármegyei limitációk betartására, friss hús mérésére, megszabták az árenda lefizetésének módját és idejét. A mészáros saját hasznára a közlegelőn 10—20 vágómarhát tarthatott. Ha valamely birtokos marhájának lába törne, húsát legalább két birtokos által meghatározott áron kimérheti. Az így befolyt összeg a jövedelmét gyarapította. A mészárszék és a mészárosház tartozékait (szántók, rétek) is felsoroló utolsó pontja a birtokosok törvénytelen haszonszerzésének megakadályozására leszögezte, hogy sem a mészáros, sem annak legénye nem függhet a közbirtokosoktól, csak a família egészétől. Sokáig volt érvényben az a statútum, amelyik a közbirtokosok mészárszékbérlését megtiltotta (1831. II. 10.), de az 1833-as licitációs bérbeadáson már engedték a bérlői jog megszerzéséért a pályázatukat, ehhez hitelül nemesi javaikat kellett lekötniük (1833. XII. 28.), szemben a készpénzben kauciót letevő többnyire zsidó bérlőkkel. Ez az engedmény az 1837.

1. 15-i licitáción a megelőzően több éven át is a mészárszéket bérlő Reich Sándor visszalépését jelentette, aki nem akart a compossessoratus egyik felfelé törő vagyonszerzőjével, Cseh-Szombathy Józseffel szembehelyezkedni. (1836. XII. 11.) (Ez a személyi változás egyébként az évi árenda 50 vft-os csökkenését is eredményezte.) A mészárszék működésével kapcsolatban rengeteg panasz érkezett a közgyűlésbe, a közbirtokosok a friss hús, a bőnyi zsidó község a kóser hús hiányát sérelmezték, intézkedést sürgetve. A magát mentő mészáros a közbirtokosok szerződést sértő vágásait panaszolta fel. (1832. V 20., 1829. IV 12.) A mészáros vágatási joga 1828-ig csak a szarvasmarhákra szólt, ekkor a juhokét is engedélyezték. (1828. IX. 21.) A birtokosok leszűkült húsmérési és vágatási jogai csak a sertésekkel kapcsolatban nem szűkültek (1834. IX. 26.), de a túlzott haszonra törő disznóvágást és a hús fontonkénti eladását már büntették. A nemes mérő és mérető 1—1 arany bírságot fizetett, míg a nem nemest 12 pálcaütésre ítélték. (1836. X. 24.) 96