Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Domonkos O.: Bünker János Rajnárd a soproni múzeum néprajzkutatója (1863–1914)

emelni a hienz parasztlakodalmat (Eine heanzerische Bauernhochzeit), amelynek lefolyását, a lakodalmas menet felállását a Sopronnal határos Harkán személyesen is megfigyelte, fényképezte. A vőfélyek köszöntőit, rigmusait lejegyezte, ill. az ott felfedezett kéziratos német „vőfélykönyvet" az élő szokással összevetette. Felvételei népviseleti szempontból is kiválóak, és unikumnak számítanak. Bunker parasztházkutatásainak kezdeteire (1894) esik a magyar honfoglalás ezredéves ünnepségeinek előkészülete, a millenniumi falu szervezése Budapesten. A Városligetben felépített kiállítási csarnokok között a történeti Magyarország népeinek, nemzetiségeinek lakóházai, használati tárgyai, házberendezése, népművészete egyaránt a nagyközönség elé került. E hatalmas vállalkozás 1896-os kiállítását, néprajzi faluját Bunker ismertette 1897-ben a bécsi szakfolyóiratban. Talán éppen a millenniumi falu ismerete és Bunkernek a felfogása — miszerint az egymás mellett élő jelenségek, népcsoportok együttes vizsgálatát természetesnek tartotta — vezetett oda, hogy azok a soproni múzeumban is érvényre jutottak. A Sopron városi és a Sopron megyei múzeum egyesítése után (1896) az új városháza második emeletén megrendezett állandó kiállításban, 1901-ben egymás mellett találjuk a soproni patríciusszobát, valamint a magyar, német és horvát falvak egy-egy lakószobáját, egy konyháját is. Ebben Bunker érdeme vitathatatlan, jóllehet abban az időben Kugler Alajos volt a levéltár és múzeum közös igazgatója. A történeti anyagban, régészeti leletek együtteseinek bemutatásában Kugler helykímélés címén inkább a katalógusra hagyatkozott. Bunker azonban 1900 tavaszán egy ,, A Sopro2. kép A néprajzi osztály tervezete, 1900