Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Domonkos O.: Bünker János Rajnárd a soproni múzeum néprajzkutatója (1863–1914)

ni Múzeum Néprajzi Osztályának Tervezete" címet viselő berendezési alaprajzot is készített és terjesztett a régészeti társulat elé, az előbb említett együttesek bemutatására. Erre vonatkozóan a közgyűlés előtt az igazgató főőr bejelentette „A még be nem bútorozott két teremre nézve javaslataimat még visszatartom, kijelentve mégis annyit, hogy a 3. tsztb. múzeumőr Bunker J. R. úr tervét igen helyesnek tartom, hogy múzeumunkat annak idején a várost és megyét illustráló etnográfiai gyűjteménnyel egészítsük ki." A megvalósításra külön ezer forintot biztosított a társulat. A vállalkozás hatalmas munkát rótt Bunkerre és Kuglerra egyaránt. A német szoba anyagát Ágfalván, a magyart Kapuváron, a horvátot pedig Szarvkőn (ma Burgenland, Hornstein) vásárolták meg a helyi értelmiség és papság segítségével. Az ünnepélyes múzeumnyitásra 1901. december 29-én került sor. A néprajzi anyag módszeres gyűjtését, bővítését tette lehetővé egy „kultúrpalota" létesítésének a terve, amely a Deák téri Lenk-villa megvásárlásával (1907) önálló múzeumépület kialakítását eredményezte. Igaz, hogy csak 1910-ben kezdődött meg az épület múzeumi célra történő átalakítása. A felhasználási tervben a földszinten a régészet és várostörténet, képzőművészet, az emeleten és az alagsorban pedig a néprajzi gyűjtemény kapott helyet. A soproni patríciusszoba a történeti anyagba illeszkedik be, a három nemzetiséget reprezentáló szobaberendezések foglalhatták el az emeletet. Bunker korszerű, együttesekben gondolkodó szemléletének köszönhetjük, hogy az alagsorban egy kármentős kocsma Harkáról (ma Magyarfalva), valamint a soproni kézművesség emlékeiből asztalos-, kovácslakatos, fazekas-, posztós-takács műhely került berendezésre. A szívós és eredményes munka elismeréseként 1912-ben a néprajzi gyűjtemény gyarapításában és a „kultúrpalota" átalakításában szerzett érdemeiért igazgató főőrnek nevezi ki a társulat választmánya, bár kifelé Kugler Alajos igazgató főőr képviselte a múzeumot. A megnyitásra 1913. október 5-én, nagy érdeklődés közepette került sor. A múzeum régészeti, történeti és művészeti anyagának méltatása után a sajtó kiemelte a néprajzi rész fontosságát: „A múzeumnak egyik elsőrendű nevezetessége az emeleten levő három parasztszoba, eredeti berendezéssel." Az alagsorban néprajzi gyűjtemény mellett négy teljesen fölszerelt műhelyt: posztós-, asztalos-, kovács- és fazekasműhelyt, valamint egy falusi korcsmahelyiséget állítottak ki. Bunker fő kutatási területe mellett kirándult a régészet jeles emlékeinek vizsgálatára is. Ismertette a közeli Hasfalva bronzból készült napkultuszemlékét, a „napkorongot", a i. e. 7. századból, de alaposan foglalkozott az evangélikus egyház kincseinek a történetével is. Bekapcsolódott az 1896-ban lezárt ev. temető 30 év utáni felszámolásának terveibe (1906), a soproni kőfaragó iskola XVII—XVIII. századi síremlékeinek a megmentésébe is. A „kultúrpalota" megvásárlása után kínálkozott a lehetőség a kerítés falában úgy felállítani a sírköveket, hogy azok sírkert hatását keltsék. E kiemelkedő műemléki vállalkozás a Műemlékek és Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségével közösen valósulhatott meg 1913-ban. A soproni múzeum európai hírű őskori anyaga, a várost bemutató korok enteriőrszerű elrendezése, a helyi képzőművészetet felvillantó tárlata, a néprajzi együttesei, a park sírkőtára országos hírűvé váltak, a vidéki múzeumok között az elsők közé került korszerű szemléletével. Rendkívül sokrétű érdeklődése igazi múzeumigazgatóvá érlelte Bünkért: a fejlesztést a lehetőségekhez, a szükségeshez igazította, néprajzi kutatásait nem tolta előtérbe más tudományszakok kárára. Hirtelen és váratlan halála 1914. november 13-án pótolhatatlan veszteségként érte a múzeumot. Az első világháború alatt és után gyorsan változó, polgárosodó falu gyűjtési lehetőségei évtizedekre néprajzkutató nélkül maradtak. Példája azonban to86