Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Domonkos O.: Bünker János Rajnárd a soproni múzeum néprajzkutatója (1863–1914)

BUNKER JÁNOS RAJNÁRD A SOPRONI MÚZEUM NÉPRAJZKUTATÓJA (1863-1914) 125 éve született Ausztriában, a karintiai Seebachban (1863. V. 14.) Johann Reinhard Bunker. Apja textilfestőmester volt, a svájci Bern kantonból települt Karintiába. Bunker az ötgyermekes család negyedik tagjaként született, elemi iskoláit Seebachban és Unterhausban végezte, majd a magyarországi Felsőlövő (ma Burgenland, Oberschützen) tanítóképző intézetébe került. Ott 1881-ben tanítói oklevelet szerzett. Magyar nyelvtudását iskolatársai között sajátította el, de annak tökéletesítését fontosnak tartotta, és 1882-ben Győrött magyar nyelvi tanfolyamot látogatott. Ezt követően két évig a Sopron megyei Lékán (Lockenhaus) az Eltz családnál nevelőként vállalt feladatot. 1884—1891 között már a soproni Lenk családnál nevelő, illetve 1890-től a soproni evangélikus iskolában tanított a Színház utcában. 1892-ben a tiszti leánynevelő intézetben kézimunkát és rajzot oktatott. 1891-ben Lipcsében végzett egy kézügyességi tanfolyamot, 1894-ben pedig az akkor divatos Slöjd oktatásra nyert képesítést Sopronban. A közéleti munkából is kivette a részét, 1890-től az Általános Tanítóegyletnek, 1894-től pedig a soproni ev. egyházkerületnek is jegyzője volt. 1890-ben svájci születésű leányt vett feleségül, aki azonnal felvette a magyar állampolgárságot, amint azt férje is tette. Módszeres pedagógiai önképzése határozott és céltudatos emberre vall, aki fogékony az újra éppen úgy, mint a történeti múltra. Ezt bizonyítja az 1893-ban Schranz kollégájával közösen írott munkája „A kézimunkaoktatás fejlődéstörténete, jelen állapota és jövője", amely könyv alakban jelent meg. E pedagógiai munkásság mellett 1893-tól intenzíven bekapcsolódott a német néprajzi ház- és településkutatásba. Mestere a bécsi Rudolf Meringer professzor volt, aki munkásságáról megemlékezésében nagy elismeréssel szólt. Néprajzi vizsgálatait Sopron volt jobbágyközségeiben (Bánfaivá, Ágfalva, Lépesfalva, Kelénpatak, Meggyes, Balf Kópháza, Harka) kezdte, és eredményeiről folyamatosan számot adott a bécsi antropológiai társaság értesítőjében (Mitteilungen der Antropologischen Gesellschaft in Wien). Az első közleménye a Sopron környéki parasztházak típusait tárgyalta. Bemutatta a lakóházat, annak berendezését, a gazdasági épületeket és a munkaeszközöket is. (1894)—

(Typen von Bauernhäusern aus dem Gebiet von Ödenburg in Ungarn.) Későbbi közleményeire is jellemző volt, hogy sohasem egymagában vizsgálta a háztípusokat, hanem mindig a falu településszerkezetével, tájban való elhelyezkedésével és gazdasági jellemzésével együtt. Az úgynevezett „Exkursiók", gyűjtőutak 1894-ben kezdődtek, minden húsvéti, nyári és karácsonyi szünetben járta a nyugat-magyarországi, majd az osztrák tartományokat, vizsgálta a lengyel, galíciai, Erdélyben a székely és a szász településeket, háztípusokat. Felszerelésében ott találjuk az üveglemezes fényképezőgépet. 9x13, 13x18 83