Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Gabrieli G.: A Storno család régészeti tevékenysége

dennek vélték már az idők folyamán — régi kőbányának, avar gyűrűnek, Rákóczi-várnak. Egyedül Reitter Mihály látott benne amfiteátrumot, aki Bella Lajos munkatársa volt, és az évek tapasztalatai szinte szakemberré tették. Hogy Storno Miksa az ő véleménye alapján, vagy külön meggyőződésből vélekedett hasonlóképpen, nem tudjuk. Tény, hogy feltételezése igaznak bizonyult. Nem kis büszkeséggel mondja később, 1933-ban egy újságírónak: „Én úgy vezettem a munkát, hogy igazamat — melyben akkor még egyesek kételkedtek, — bebizonyítsam. Be akartam bizonyítani, hogy ahol ások, ott van valami. S mindenütt meg is találtam. Ott ástam, ahol ásni kellett, mert tudtam, hogy mit keresek."

17 Az amfiteátrum mellett föltárt Nemesis-szentély meghozta Storno Miksa győzelmét, nem volt tovább ok a kételkedésre. De mint látni fogjuk, sokan — szakemberek is — ok nélkül is tudtak hitetlenkedni. A várost leginkább a pénzügyek izgatták. A teljes feltárás igen nagy összeget emésztett volna föl, és a vállalkozás nem talált gazdára. 1926-ban, majd 1933-ban is az anyagiak hiánya állította le a feltárásokat. A helyzet ma sem változott, ugyanezen okból van még mindig föld alatt a soproni amfiteátrum. Talán így a jó, kevesebb kár esik benne, mint egyes föltárt, helyreállított és pusztuló régészeti emlékünkben. Tallózzunk egy kicsit a régi újságokban! A Soproni Hírlap és a Sopronvármegye ádáz csatákat vívott egymással abban az időben. Akit az egyik ünnepelt, azt a másik lekicsinyelte, amiről az egyik hírt adott, azt a másik valótlannak állította. Az újságírók apró cikkecskékben tették nevetségessé egymást, miközben titkon „kölcsönöztek" a másik írásaiból. A bécsi-dombi ásatásokról szóló jelentéseket is mindezt tudva kell olvasni, hol hozzátéve, hol levonva valamit belőlük. Storno Miksa személyesen tett jelentést a Nemzeti Múzeumban és a Műemlékek Országos Bizottságánál eddigi eredményeiről. „Homann a Nemzeti Múzeum főigazgatója hosszasan elbeszélgetett Storno Miksával és nagy örömének adott kifejezést, hogy a nagy szaktudást igénylő feltárások oly jó kezekben vannak, mint Storno Miksa és művésztársai."

18 Storno Miksa Homann-nál tett látogatásáról máshonnan is értesülünk. A főigazgató eleinte bizalmatlan volt a hírek hallatán. „A fiatalember megismételte a nevét: Storno Miksa műépítész. Ekkor már legyőzte minden bizalmatlanságát a főigazgató, mert a Stornocsalád neve már félig garancia is volt előtte." A cikkben ezután hosszas méltatás következik a családról. Többek között: „Aki ismeri őket, csodákat beszél arról, hogy valamennyien milyen nagy archeológiai képzettséggel rendelkeznek."

19 A feltárásról a Magyarság c. lap is közölt cikket: „... felkerestem... az ásatásokat vezető Storno Miksa műépítészt. Lázas munkában találtam, vele együtt a három öccsét is. Rajtuk kívül néhány napszámos is dolgozik, akik azonban csak a felső üres földrétegeket távolítják el, mert ott, ahol már valami mutatkozik, maguknak a Storno-fiúknak munkája következik, akiket az ásatásra felügyelő apjuk, a pátriárka-szakállas ifj. Storno Ferenc festőművész buzdít kitartásra."

20 Október 11-én a Soproni Hírlap és a Sopronvármegye is közli Paulovics István és Oroszlán Zoltán nyilatkozatát az ásatásokkal kapcsolatban, akik látogatást tettek a helyszínen. A két cikk alapjában véve tartalmilag megegyezik egymással, mindkét archeológus tartózkodó, korainak tartják biztosat mondani a dolgokról. A cikkek hangvételében azonban jelentős különbség mutatkozik. A Hírlap igyekszik csökkenteni a leletek jelentőségét, és Stornóékkal szemben ellenséges hangszínt üt meg. Oroszlán Zoltán szájába adja a következő kijelentést: „Olyan kacsa ez az egész, mely feltétlenül él, de a fantázia segítségével 68