Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
sa. Zichy Ferrárisz Bódog főispáni kinevezését az uralkodó 1867. április 5-én hagyta jóvá, április 6-án Weinkheim belügyminiszter abszolválta a kinevezést. Április 8-án Szentiványi Károly, a képviselőház elnöke bejelentette a főispáni kinevezéseket, köztük Zichy Ferrárisz (Félix) Bódog kinevezését is. 117 Képviselői helyére Földváry Miklós jobboldali liberális gondolkodású földbirtokost választották meg az öttevényi kerületben. A megye csak ezután lépett ki „a figyelő passzivitásból". 1867. április 16-án Zichy főispán megjelent Győrött és minden ünnepélyes ceremónia nélkül átvette Baloghtól a legszükségesebb iratokat. 118 A „sima modorú... az éles ellentéteket kiegyenlítő" Balogh végleg bevégezte politikai pályafutását, 1865 után úgyszólván csak „lebegett" tisztikarával együtt a közéletben. Vele eltűnt az a konzervatív hajlamú abszolutisztikus kormányzást szolgáló utolsó közigazgatási személyiség is, akit az új hatalom sürgősen félreállított. Zichy ünnepélyes fogadása és „székfoglaló beszéde" 1867. április 29-én volt a megyeházán. Szabó Kálmánon kívül Lefebre Lajos köszöntője érdemel figyelmet, aki ekkor nyitotta meg a kormány és a köztörvényhatóságok közötti viták sorát. Liberális hangszerelésben szólt a vármegyékről, mint „az alkotmányos szabadság egyedüli védbástyáiról", és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „a törvényhatóságok semleges ellenállása, a »vis inertiae«, mint feleslegessé vált védelmi eszköz a felelős minisztérium irányában félretétetik". U9 Felszólalásából nem hiányzott a konok elszánás sem, ugyanis határozottan követelte, hogy „... a törvényhatóságok jogcsorbát nem szenvedhetnek... s a vármegyék ezután is maradnak, amik voltak a múltban: alkotmányos szabadságunk nyilvános oskolái". Lefebre és a megyei liberálisok nem csekély része e szavakkal aggodalmát fejezte ki amiatt, amit az Andrássy-kormány 1867. április 10-i felhívása okozott Győr megyében. no A felhívás az önkormányzat jogát és elvét ugyanis nemcsak a megyékre és a köztörvényhatóságra mondta ki, hanem „az országos önkormányzatra is". Ennek pedig gyakorlati feltétele: „a felelős kormány s annak rendelkezési joga". A megyékben az is gondot okozott, hogy a felhívásban nem szerepelt a „vis inertiae", vagyis az ellenállás és az ellenvélemény kinyilváníthatóságának a joga, az ellenállás valamely formájának az elismerése. A Kozma által lefordított Kossuth-i Alkotmányterv — melyre többen hivatkoztak — biztosította a végrehajtás megtagadásának jogát, ha a megye egy központi intézkedéssel szemben opponálni kívánt, mivel az „alkotmánysértő" intézkedésnek minősült számára. Az önkormányzati vitát Győrött a nemesi és polgári liberális csoportok egyformán szították. Egyiket az ősi történelmi jog, másikat a modern alkotmányos garancia követelése inspirálta a kormány és a megye közötti viták kiéleződésében. Zichy május l-jén kinevezte a megyei tisztikart. A politikai mozgásoknak megfelelően a jobboldali liberálisok túlsúlyba kerültek, s mindössze három hely jutott a baloldalnak (Kiss Sándor főjegyző, Enessey Sándor Tó-Sziget-Csilizközi főszolgabíró és Ráth Károly levéltáros). 1861-hez képest több volt a politikailag „arcnélküli" személy a tisztikarban, akik az igazgatási munkát kenyérkeresetnek tekintették, nem a közjogi harc és a közéleti színtér lehetőségének. A városi közigazgatási felállás ismét szolgált meglepetéssel. 1867. május 20-i „czédulákkali titkos szavazáson" Kozma Imrét, a megbuktatott követjelöltet jelentős fölénnyel megválasztották polgármesternek. A Deák-párti jobboldal Ziska Józsefet jelölte, aki a szavazatok számát tekintve tetemesnek mondható vereséget szenvedett. m Este fáklyás zenével köszöntötte a lakosság a „lelkesedéssel megválasztott" polgármestert, aki azonnal adománygyűjtést rendelt el az ínségesek javára. A tisztikarban itt is jobboldali fölény alakult 240
