Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
gyűlésre. 85 A megyei választókerületekben gyakorlatilag megismétlődtek az 1861-es jelölések, igazából csak formálisan állítottak ellenjelöltet. Kálóczyt a péri, Eöry Sándort a téti körzetben választották meg egyhangúlag képviselőnek. Szabó Kálmán az öttevényi kerületben nem jelöltette magát, helyette Zichy Bódog volt főispánt választották meg. Az utóbbi elhatározás a megyei liberális alku következménye volt, mely szerint Szabóra szükség volt „itthon", Győrött, a megyei háttér biztosítása miatt, Zichyt pedig — aki képviselőházi tag lett — ezzel a lépéssel akarták ismét közelebb hozni a megyéhez és az országos politikai folyamatokhoz. Eöry, a legbaloldalibb gondolkodású megyei képviselő programjában határozottan hitet tett a megyei önkormányzat mellett. A Kozma által lefordított Kossuth-i alkotmányterv idevonatkozó részéhez hasonló álláspontot fogalmazott meg, s a megyét „az alkotmányos szabadság és hűség iskolájának és éltetőjének nevezte". 86 A megyei kormányzatot a felsőbb törvényes hatóság ellenőrzése mellett ,,.. .haladék nélkül gyakorlatba veendőnek" nevezte. Kiállt a 48-as törvények polgári követelései mellett (közteherviselés, sajtószabadság, hivatalviselés), s különös hangsúlyt adott a fajra, nemre és a vallásra való tekintet nélküli egyenlőségnek. Korlátozta a fejedelem törvényhozói jogát, melyben „a nép maga is résztvesz", sőt „őre, tisztelője és biztosítója" a törvényhozásnak. Balpárti álláspontja ellenére elfogadta, hogy a külügy, a hadügy és a pénzügy olyan „közös szükségek", amelyeket „közös erővel kell fedezni". A pénzügyet a kormány ellenőrzésére bízta, s csak a honvédelemben ismerte el a „fejedelem parancsnokságát". Eöry programja már azt a változást jelzi a liberális gondolkodásban, ami Schmerling bukásával (mint a kompromisszum lehetőségének alapvető feltételével) bekövetkezett. Hatott Győrött az osztrák liberálisok által képviselt nézet is, amit a grátzi liberálisok hirdettek, Kaiserfeld vezetésével. 87 A győri követválasztás már távolról sem ment ilyen könnyen: végsőkig kiélezte a szunnyadó politikai ellentéteket, „pártraszakadásokat" idézett elő, és lebonyolításában korrupcióra utaló jeleket lehetett felismerni. Már az 1861-es választásoknak is voltak utózöngéi Győrött, de akkor a 48-as jogalaphoz ragaszkodó, egységes liberális csoportok háttérbe szorították a konzervatív törekvéseket. Kozma Imrének 1861-ben a konzervatív Balogh Kornél — a liberális összetartás erőssége miatt — nem volt igazán ellenfele. A konzervatív körön belül előretört kereskedő-tőkés csoport 1865-ben tanult az 1861-es választásokból, és a baloldal által ismét felléptetett Kozmával szemben országos tekintélyű, gazdasági programot (elsősorban közjogit) hirdető „nemzetgazdászati szaktudóst", Kautz Gyulát indította a választásokon. Még azt is elérte, hogy a baloldal megossza erejét, s az egyéni politikai ambíciókat tápláló, tömegbázis nélküli, szélsőbalos Krisztinkovich Ede is fellépjen, mellyel fontos szavazatoktól fosztotta meg Kozma Imrét. Kautz Gyula Győrött született 1829-ben, jogi tanulmányai után a pozsonyi, a nagyváradi, majd 1863-tól a pesti tudományegyetem tanára volt. Külföldi tanulmányútjai (Bachkorszakban) a közgazdaság felé fordították figyelmét, mely téren elismerésre méltó tudományos munkásságot fejtett ki. Mint „szaktudós" olyannyira felhívta magára a Deák-párt figyelmét, hogy 1865-ben a kiegyezést előkészítő politikai, szellemi kör, később a 67-es bizottság tagja lett. Győrött olyan képviselőt láttak személyében, aki „... a törvényes alapon leendő kiegyenlítés, rendíthetetlen önállás és függetlenség, szabadelvűség" harcosa és olyan nagy tekintélyű tudós, aki Deák, Eötvös, Lónyai, Csengery barátjaként sok győri panaszt orvosolhat. 88 Győrött átgondolt kortesszervezkedést indítottak Kautz mellett Ziska, Csukássi, Beké Béla és a Győrött élő Kautz testvér, Kautz Gusztáv vezetésével. Jellemző a jobboldal ébersé232
