Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

A megyei liberálisok továbbra is a törvénytelenségi helyzet elvét vallották, egészen az 1865-ös országgyűlés összehívásáig. A liberális polgári közvélemény egyre nagyobb részének jobbrahúzódását többek között az is előidézte, hogy a baloldali liberálisok hallgattak, a polgári jobboldal pedig egyre intenzívebben lépett fel a békülékenység oldalán, a „Bécsből nyújtott jobb" elfogadásában. A radikálisok ritka fellépését, a 48-as alapokhoz ragaszkodó felszólalásait egyre gyakrabban a kioktató, a lebecsülő, a kor szavát meg nem értő ellenvélemények kísérték a sajtóban. Máskor pedig fellépett ellenük a radikális szellemet bűntényként elkönyvelő hatóság. Nagy Endrét, a Győri Közlöny baloldali liberális szerkesztőjét bíróság elé állították „ a katonai executió elleni bujtogatás és a pénzügyi hivatalok tekintélyének megsértése" címén. Bár 1863 szeptemberében végleg felmentik a vád alól, ám ekkor már Nagy Endre — talán éppen ezért — a lap feladásával foglalkozott.

24 A radikálisok nagy politikai és erkölcsi támaszt találtak a Győrött tartózkodó Xántus Jánosban, aki természettudományi munkálkodása közben igen élénken részt vett a győri politikai életben. Győrött lakó testvérével, Xántus Gyulával, Kovács Pállal, Nagy Endrével, Kozma Imrével és Ráth Károllyal komoly politikai tényezőnek tekinthető radikális csoportosulást alkottak. Nézetükben a polgári demokrácia és a nemzeti függetlenség tisztán őrizte 1848 szellemét. Xántus mindenesetre nehezen szokta meg a hazai politikai klímát, szenvedélyesen, olykor becsületsértő módon hadakozott a behódolni kész személyekkel és eszméikkel szemben. Hazaérkezése után, amerikai demokrata módján kétségbeesve nyilatkozott az itthoni állapotokról: „Bizony soká vagy talán soha nem jut a vén Európa a társadalmi viszonyok azon egyenlő színvonalára, mely az amerikai élet fő érdeme."

25 A provizórikus évek megyei hatóságának tekintélyét nemcsak az említett főhatóságok és a megye közötti súrlódások csorbították, hanem a folytonos pénzzavarok is. Az új rendelkezések értelmében megtiltották a megye és a város működését biztosító háziadó beszedését, a bíráskodásban pedig az illetékbélyegből befolyt összegek felhasználását. A centralizált költségvetési dotáció elosztása eléggé önkényes módon történt. 1861. december 13-án a soproni kerületi pénzügyi igazgatóság 13 ezer forint összeget juttatott a „nemes megye szükségleteidnek a fedezésére, de gyorsan kiderült, hogy ez az összeg csak töredék dotációnak volt tekinthető. A 118 tagú megyei hatóság működése a felterjesztett jelentés szerint több mint 72 ezer forintot tett ki, a helytartótanács azonban csak 52 ezer forintot juttatott a megyének. A 20 ezer forintos eltérést Pálffy utasítása szerint a rabtartáson, a fűtésen, a világításon, írószereken kell megtakarítani. Nem volt elegendő írnok a telekkönyvezést és a tagosítást végző járási főszolgabírói hivatalokban sem. Ez volt az egyik oka a tagosítás lassú, vontatott ütemének. Eleinte nem engedélyezték megyei mérnök foglalkoztatását sem, hiába érvelt a megye azzal, hogy a közlekedési utak, folyók körüli gátak, hidak, középítkezések elengedhetetlenné tesznek egy, sőt több mérnök beállítását. A megyei adminisztráció legjobban fizetett része a törvényszék volt: a 6 törvényszéki ülnök 2

/

3-át kereste a 24 főből álló járási hivatalok teljes személyzetének.

26 Feltűnően alacsony összeget, mindössze 800 Ft-ot irányoztak elő a teljes megyei állomány utazási költségeire, aminek káros következményeit a megyei falvak érezték leginkább, főleg árvizek, tűzesetek és a tagosítások alkalmával. Az árvaügyek kezelésére felvettek közül 3 személyt el kellett bocsátani, szintén takarékossági okokból. A hatósági munka működési zavarait említette a megyében tartózkodó helytartónak Balogh főispán, aki ugyan az árvízi károk megszemlélésére érkezett, mégis úgy döntött, hogy a megyei börtön állapotát vizsgálja meg. A nyomasztó közhangulat javítására, s még inkább az „értelmiség tespedtségéből" való kimozdítására indítványozta Balogh, hogy a tisztiszéki 217