Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

ideológiai eszköztárban is csökkent a céhek vallásos tevékenységének szerepe. A Ferenckori céhszabályok igyekeztek korlátozni a céhek gigantomániás zászlókészítési kilengéseit.

31 A kormányzat magyarországi iparpolitikáját a század elején még határozatlanság jellemezte a céhrendszer kérdésében. Hazai viszonyaink, valamint a birodalom gazdasági érdekei a kézművesipar szervezeti reformjának elhúzódását eredményezték. Az 1805—1813. évi ún. nagy céhreguláció következetlensége, a mesterek egymás közti versenyének tilalma lehetőséget hagyott a céhek számára az iparhatósági jogkört szűkítő rendeletek kijátszására, a céhmonopólium fenntartására. A szervezeti élet költséges megnyilvánulásai — köztük a zászlókészítés terhe — szinte áthághatatlan akadályokat jelentettek az önállósulni kívánó iparosok számára.

32 A céhrendszer és a szervezeti hagyományok utóvirágzása ebben a korszakban valójában a kiváltságos mesterek dinasztikus törekvéseit, a verseny és a vállalkozói szellem visszaszorítását szolgálták.

33 A céhek szervezeti életének felpezsdülését ugyanakkor a század második felében kibontakozó polgári egyleti mozgalom is motiválta, mely a kibontakozó tőkés átalakulás következtében megrendült rétegek bizonytalanságérzetét volt hivatva feloldani.

34 A század folyamán készült, országszerte nagyobb mennyiségben fennmaradt céhzászlók nem csupán az idő közelsége miatt eleve megőrizhető anyag következményei, hanem a céhélet utóvirágzásának valódi dokumentumai. A korszak zászlói a hagyományos formát őrzik, gyakran díszesebbek XVIII. századi elődeiknél. A zászlóképek minőségi romlása ugyan szembetűnő, de a költséges vállalkozások nyomán készült zászlók kifejezik a mesterek törekvéseit. 4. Céhzászlók a céhek megszüntetése után Az ipari fejlődést és a kereskedelmi forgalmat hátráltató céhrendszer adminisztratív megszüntetése, az 1872. évi VIII. te. által, nem törölte el egy csapásra az évszázadok alatt gyökeret vert céhszokásokat. A kézműiparos polgárság szervezeti szelleme tovább élt a törvénycikk nyomán létrehozott, szakmánként tagolt ipartársulatokban, később az iparosok temetkezési és kultúregyleteiben. A temetkezési egyletek jellegüknél fogva megtartották szakrális vonatkozásaikat, egyegy templomhoz való kötődésüket és az egyházi rendezvényeken való részvétel szokását. Az egyház is támogatta híveinek ez irányú tevékenységét. A temetkezési egyletek a céhes hagyományok nosztalgikus indíttatású fenntartóivá váltak. Az iparszabadság, a kibontakozó kapitalizmus kézművességet sújtó hátrányaival szemben ezek a kor által túlhaladott egyesületek vélték fenntartani a hajdani, nemesnek tartott céhes szellemet egészen az államosításig. Felfogásukat érzékelteti a cipésziparosok jubileumi közgyűlésén elhangzott ünnepi beszéd néhány mondata: ,,.. .a régi, kipróbált és igazolt szabályoktól és igazságoktól való eltávolodás lelkiválságba juttatta az emberiséget, a létért való egyre nehezebb küzdelem ..., a kíméletlen verseny háttérbe szorította az ideálokat... a tisztes ipar líráját és iparosságunknak elég jelentős részét affelé az út felé viszi, amely előtt az önbecslés, az öntudat, a lelkiismeretesség, az ipari tisztesség és a józan ész szemaforjai tilosra állanak."

35 Az iparosegyleti zászlóhasználat céhes gyökerei egyértelműek. A győri csizmadiaiparosok 1872 után ipartestületi, majd az új zászló elkészültéig temetkezési egyleti zászlóként használták 1840-ben felszentelt céhzászlójukat.

36 140