Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

A hajdani céhek utódainak tulajdonában tartott céhzászlók a későbbiekben is szerepet kaptak a jubileumi ünnepségeken, zászlószentelési évfordulókon, ahol a társszervezetek is zászlóikkal tisztelegtek mestertársaik előtt. Fényképek és a helyi sajtó riportjai őrzik e felvonulások emlékét.

37 Az utolsó híradás 1940-ből való, amikor a csizmadia céhzászló százéves jubileumán a bencés templomban a zászlót újból felszentelték.

38 A győri céhzászlók háromszáz évet is meghaladó — forrásainkból nyomon követhető — történetéből megismerhető a zászlóhasználat kialakulása, elterjedése, a hozzájuk kapcsolódójámbor tevékenység ideológiai funkciója. Nyomon követhető a céheknek szánt szerep változása a helyi, illetve állami hatóságok, az uralkodói törekvések támogatásától a jelentőségét vesztett céhrendszer nosztalgikus hagyománytiszteletének defenzív jellegéig. n. A GYŐRI CÉHZÁSZLÓK JELLEMZÉSE A győri múzeum gyűjteménye 26 db céh-, illetve iparosegyleti zászlót tart nyilván. Közülük 11 db a XVTÍI. századból való, legkorábbi 1762-ben készült. A XIX. századból 10 db céhzászló és 2 db egyleti zászló szerepel a leltárban, további 2 db egyleti zászló pedig a XX. század első éveinek terméke. A nyilvántartásba vett anyagból két XVIJI. századi példány sorsa ismeretlen, a hiányos adatolás miatt azonosításuk lehetetlen. Ez utóbbiakról feltételezzük, hogy téves adminisztráció következtében kerültek a nyilvántartásba. További két céhzászlónak csupán céhjelvényes zászlócsúcsa került a győri múzeum gyűjteményébe. 1. A zászlók típusa, anyaga, megjelenése

39 Az alapanyagul használt textíliák élettartama által behatárolt rövid periódus termékeiként megmaradt zászlógyűjtemény meglehetősen egységes, két téglalap alakú egyleti zászló kivételével a fecskefarkú, ún. doppelstander típusba sorolható. A XVI. században főképp hadizászlóként elterjedt zászlófajta mintájára készültek a győri céhzászlók múzeumba került példányai.

40 Jellemzőjük a téglalapba foglalható zászlólap, melynek egyik rövidebb oldala a rúdhoz csatlakozik, ellenkező vége az ék alakú kivágás nyomán kétcsúcsú fecskefarokformát kapott. (Lkép) A használat módjában csak a szigeti molnárok 1782-es zászlója tér el az alaptípustól, ennek zászlólapját keresztrúdra erősítve, függőlegesen — a labarum jellegű körmeneti zászlók módjára — hordozták.

41 (2. kép) A zászlók szabásának két változata figyelhető meg. A XVIII. századi első példányok a rúddal párhuzamosan húzódó, keresztbe szabott megoldásúak. Az 1782-től készült darabok textilanyagai a rúdra merőlegesen, hosszában elhelyezett darabokból vannak összevarrva. Általában mindkét megoldásnál két-három szövetcsíkból állították össze a zászlólapot, a képeknél gyakran keskenyebb darabokkal erősítették az igénybevételnek jobban kitett részeket. A zászlók használata során végzett javítások és későbbi restaurálási kísérletek nyomai is felfedezhetők, különösen szembetűnő a fuvarosok 1769-es zászlójának elütő színű anyaggal készült javítása. A zászlók anyaga selyem, illetve félselyem, melynek damasztszövése egy példány kivételével a szövéstípusra jellemző anyagában pozitív-negatív mintás rajzolatot adja. A damasztok jellemző motívumai a realisztikus virág- és virágcsokormintáktól a stilizált levél141