Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

giájának szerves részévé vált. A XVIII. század megváltozott történelmi viszonyai között is a katolicizmus maradt a nemzeti függetlenségi mozgalom ellen, az államhatalom központosítását szolgáló törekvésekben, majd a felvilágosodásnak a feudális rendszert veszélyeztető eszmeáramlatával szemben az állami politika ideológiai eszköze. Ha lehet, a szatmári béke után még erőteljesebb ideológiai nyomás nehezedett a kézműves polgárságra is. Mind Dl. Károly, mind Mária Terézia céhek számára kibocsátott működési szabályzataiban az első helyre kerültek a vallási előírások. A XVII. századból ismert módon helyet kapott a protestánsok kizárása, felvételi tilalma, a korábbiakban megszabott miseszolgáltatások, a céhek lelkigyakorlatai, a betegek vallási szükségletének biztosítása és a halottak illő egyházi temetése. Hangsúlyos szerepet kapott — legtöbbször az első artikulusban szerkesztve — az általános valláserkölcsi követelmény, amely gyakran egyértelműen megfogalmazta az adományozó ideológiai burokba ágyazott valódi célját: a céhtagok „kötelesek családjukat, cselédjeiket a katolikus egyház szellemében nevelni, valamint Kegyelmes Császár urunk úgy Koronás Királyné Asszonyunknak eő Fölségnek hosszú életéért s szerencsés Fegyverkezéséért töredelmes szívvel imádkozni.. ,"

29 A győri céhek számára az uralkodótól származó kiváltságlevelek az 1740-es évektől — egyéb szakrális előírások mellett — egyöntetűen meghatározták a zászlókészítés kötelezettségét. Ettől fogva úgyszólván mindegyik megerősített, illetve újonnan kiváltott céhlevélben találkozunk a zászlókészítésre vonatkozó cikkelyekkel. A zászlóanyagok említett múlandósága következtében csupán néhány céhzászlónk maradt Mária Terézia korából, de joggal feltételezhetjük általános elterjedésüket és használatukat. A század derekán a győri székeskáptalan elvesztette földesúri fennhatóságát a város polgárai felett, de az állam a céhek vallási tevékenységét továbbra is megtartotta a káptalani székesegyház kebelében a hagyományok szerint. A kézműves polgárság ily módon továbbra is az egyház lelki befolyása alatt folytatta jámbor tevékenységét a számára megszabott és az egyház által közvetített állami törekvések szolgálatában. A céhek szakrális hagyományait természetesen nem értelmezhetjük egyoldalúan a kormányzati politikai ideológiai vetületeként. Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó rendezvények egyúttal a testületi szellem megnyilvánulási lehetőségeit jelentették. Az állam gazdaságpolitikai intézkedéseinek a hagyományos céhes kiváltságokat csorbító hatásával szemben a céhmonopóliumhoz ragaszkodó mesterek érdekszövetségének kifejezését is szolgálták a díszes külsőségek. Jellemző, hogy a felekezeti megbékélést célzó felvilágosult uralkodói rendeletet követő évben — 1782-ben — egyszerre több győri céh avatott új testületi zászlót. Ennek pontos okát ugyan nem ismerjük, de sejthető a türelmi rendelettel való szembenállás, mely a protestáns kézművesek hátrányos helyzetének feloldásával a céhzárlat, a numerus clausus egyik kézenfekvő lehetőségét vette ki a céhek kezéből.

30 3. A céhek zászlóhasználata a XIX. században A céheknek a jámbor tevékenység és zászlóhasználat kapcsán megnyilvánuló konzervatív törekvései a XIX. században mutatták egyértelmű bizonyítékait a vallásos szellemnek a céhmonopólium fenntartására irányuló felhasználásában. Már H. József uralkodása idején a „közjóval ellentétes céhszokások" megnyirbálásával igyekezett a kormányzat az iparigazgatás céhes szervezeti rendszerét mondernizálni. Az 139