Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

alakulatainak, illetve a vallásos konfraternitások zászlóiról — helyi adatokkal nem rendelkezünk.

5 Forrásaink ugyan tudósítanak a polgárság XVIII. században is még élő fegyveres védelmi kötelezettségéről és vallásos legényegylet működéséről a XVI. század elejéről, ezek zászlóviseléséről azonban nem történt említés.

6 A győri céhzászlók kapcsán csak a következő periódus, a XVII. század első felének az ellenreformáció offenzívája nyomán felerősödött vallási törekvésekkel párhuzamosan kialakult zászlóhasználattal hozhatjuk kapcsolatba a ránk maradt céhemlékek eredetét. 1. A zászlóhasználat elterjedése, a céhek vallási szerepe Bár rendelkezünk adatokkal a céhek középkortól meglevő jámbor tevékenységéről, Győr török megszállásával járó pusztítás által megtizedelt forrásanyagban — feltehetően a reformáció térhódítása következtében — elvétve találkozunk a céhek XVI. századi vallási kötelezettségeivel.

7 Ugyancsak hiányoznak az ilyen értelmű passzusok a győri céhszabályok számára mintául vett XVI. századi — más városoktól származó — privilégiumokból is.

8 A jámbor kötelességekre vonatkozó elvárások a XVII. század első éveiben újjászerveződő, illetve újonnan alakult céhek — káptalantól származó — artikulusaiban, megerősítő záradékaiban bukkannak fel.

9 A céhek életében a középkortól természetesnek tartható vallásos szellem újjáéledését az ellenreformáció megindulásával hozhatjuk kapcsolatba. A katolikus visszahatás Győr esetében az egyházmegyei székhely jellegéből, valamint az egyházi földesúri hatóság — a székeskáptalan — szervezeti felépítéséből és érdekeiből egyértelműen következik. Győrnek a töröktől való visszafoglalása után az országgyűlés 1599. évi 42. törvénycikke ismét visszahelyezte földesúri jogaiba a székeskáptalant. A városba visszatelepült egyházi hatóságnak nemcsak a háborús pusztítás következményeivel, hanem a jelentős teret nyert reformációval és az egyre nagyobb hatósági jogkört kierőszakoló várkapitánysággal is szembe kellett néznie.

10 Ugyan a káptalan működésének anyagi alapjait a jelentősebb javadalmak, földesúri alapítványok jelentették, a protestáns többségű városban nem mondhatott le a céhekbe szervezett kézművesség pénz- és gyertyaadományairól, a miseszolgáltatásból származó jövedelemről. Még kevésbé a céheknek az egyházi rendezvények fényét növelő testületi részvételéről, a körmenetek demonstratív felvonulásairól. A kézműves polgárság egyházi kötelezettségei a földesúri fennhatóság deklarálását is jelentették a várkapitányság önálló katonai közigazgatási jogkörével szemben.

11 Különös jelentőséget adott ennek az a tény, hogy a várkapitányok elkülönült hatósági jogkörébe vont katonaság és a kiszolgálásukra Győrbe települt iparosok többsége a reformált vallások híve volt. A reformáció elleni küzdelem a székeskáptalan számára egyet jelentett a földesúri érdekeit sértő, önkényeskedő katonai hatósággal szembeni fellépéssel. Tovább bonyolította ezt a hatalmi vetélkedést, hogy a polgárság — amely érdekei szerint mindkét hatósági függés lazítására törekedett — hol a várkapitány védelmét kívánta a földesúri hatalom ellen, hol pedig a káptalan közbenjárását a katonaság önkényeskedéseivel szemben. Ebben a kusza társadalmi, politikai szituációban még az állami politika szintjére emelt ellenreformáció közös feladatai sem jelentettek állandó érdekegységet az egyházi földesúr és a katonai hatóság viszonyában. Jellemző, hogy a katolikus restauráció élcsapatának tekintett jezsuita rend Győrbe telepítése is milyen ellenállást váltott ki a földesúri jogait féltő székeskáptalanból.

12 A protestantizmus elleni 136