Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
harc idején is határozottan elkülönítették hatáskörüket. A püspökség a saját birtokain, a jezsuiták a térítés, gyógyítás és oktatás vonalán, a székeskáptalan a városi polgárság körében fejtette ki tevékenységét. A Habsburg-centralizáció céljait szolgáló katolikus visszahatás aktuális feladatai természetesen megkívánták a különböző érdekű hatóságok, intézmények közös fellépését. 13 Az ellenreformációnak az állami politikát szolgáló stratégiájában a kézműves polgárságnak — az egyházi földesúri hatóság által meghatározva — az a szerep jutott, hogy jámbor tevékenységükkel a céh tagjait, inasokat és legényeket „a királyhoz hű, engedelmes, a fennálló társadalmi rendet tisztelő és öröknek tekintő alattvalókká kellett nevelniök". 14 A céhek vallásos tevékenysége természetesen nemcsak ideológiai jelleggel bírt, hanem anyagi vonatkozásai is szerepet játszottak a földesúri hatalom fenntartásában. A reformációval szemben fellépő hatóságok adminisztratív intézkedései mellett a protestáns vallású iparosoknak a céhekből való kizárása, illetve felvételük tilalma jelentős eredményeket hozott a katolikusok arányának növekedésében. A káptalan — a püspökség és a várkapitányság diszkriminációs intézkedéseit követve — 1622-ben a céhből való kizárással fenyegette a lutheránus vagy kálvinista prédikációt hallgató vargalegényeket. a A győri püspök tiszttartójához intézett levelében az uradalma területén működő malmos gazdák és molnárok „eretnekségének" kegyelem nélküli kiirtására utasított. 16 A várkapitány a protestánsok által elfoglalt, Szt. István első vértanúról nevezett plébániatemplom visszaszerzésével és a protestáns prédikátorok kitiltásával járult hozzá az ellenreformáció sikeréhez. A katonai hatóság alá tartozó iparosok céhleveleiben szintén egyre nagyobb szerepet kapott a vallási előírások megfogalmazása. 17 A század közepétől az uralkodó által kiadott privilégiumok is megerősítik a korábbi artikulusoknak a kézműves polgárokra rótt vallási előírásait. Az ellenreformáció széles körű tevékenysége nyomán a korábbi protestáns túlsúly visszaszorult, 1627-ben Böythe Miklós kanonok a király gyóntatójához írt levelében arról számolhatott be, hogy a lakosságnak csak ötöde protestáns. 18 A céhek számára meghatározott vallási kötelezettségek sorában említésre méltó a beteg iparostársak ápolása és lelki gondozása és az elhalt céhtagok illő, egyházi szertartással történő „eltakaréttása". E jámbor kötelesség szakrális vonatkozásai mellett nagyon fontos szociálpolitikai segítséget jelentett a város földesúri hatóságának, hiszen a betegápolással és temetéssel járó kommunális feladatokat a céhek saját tagságuk körében ellátták. A céhlevelek vallásos előírásai szerint tevékenykedő kézművesek jámbor tevékenységét tehát nem „lelki szükségletük" motiválta, sokkal inkább a hatóságok nyomására tettek eleget az ilyen irányú elvárásoknak, amit a büntetéssel szankcionált szabályok is bizonyítanak. 19 A protestánsok céhből való kizárása ugyanakkor megfelelt a műhelyjoggal rendelkező iparosrétegek személyes gazdasági érdekeinek. Az ellenreformáció így vonhatta szolgálatába a kézműves polgárságot az állami poltika céljainak támogatásában. A kormánykörök törekvéseinek a vallásos ideológia felhasználásával való megértetése és az uralkodó céljaival a valláserkölcs késztetésére való azonosulás igénye jellemezte a céhekkel kapcsolatos politikát a XVH. század folyamán. A céhek jámbor tevékenységének járulékaként terjedt el a zászlóhasználat a XVII. század húszas éveitől Győrött. A céhlevelekben előírt zászlókészítés és alatta az úrnapi körmeneteken való részvétel elsőként a győri mészárosok számára kiadott — Pozsonytól átvett — privilégium káptalani kiegészítésében 1627-ben fogalmazódott meg. Ekkor az úrnapi körmenet már elterjedt ünnepe volt a katolikus egyháznak. Űrnapja az egyházi év jeles ünnepe, a megszentelt ostyában megtestesült Krisztus szent 157
