Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

bizonnyal a közbirtokosok alkalmazottai — többnyire csőszei — látták el. A Perről Örkényben szőlőt bírók is ezt a megoldást választhatták. Sok hasonlóságot mutat az éjjeliőr és a tizedes feladatköre. Alapvetően mindketten a falu belső rendjének őrzői voltak, 1843-tól — megválasztásától — munkájában a csendbiztost segítették. Az éjjeliőr (bakter)

70 este 10 és hajnali 4 óra között a közgyűléstől meghatározott útvonalon és házak előtt kiáltotta ki az órákat. Állásában évente megújították, vagy helyette új embert fogadtak. (1828. I. 2.) A tizedes tevékenységi körébe az éjjeli csavargók, hangoskodók, verekedők elleni fellépés mellett a temető gondozása és a némi jövedelmet is biztosító sírásás tartozott. (1843. I. 15.) A bőnyben vásározók a tizedesnek adták át a helypénzt, 1 szekér eladandó áru után 1 vft-ot, 1 véka után 1 vkr-t. (1836. IX. II.)

71 A tizedes évi bérét 7 pozsonyi mérő gabonában, vagy 100 (?) vft-ban szabták meg.

72 A közbirtokosság elöregedett tizedeséről is gondoskodott, számára 30 vft segély szavaztak meg, és megengedték, hogy a nyomtatás idején gabonát szedjen. Adatok a közbirtokosok jogi képviseletéhez és a községi szóbeli bírói szék szervezetéhez. Semmiképpen sem célunk a közbirtokosság jogi életének bemutatása,

73 vagy a nemesi közösséget érintő jogesetek tipizálása,

74 de úgy véljük hogy az egyéni és közképviseletet ellátó választott ügyvédekről még szólnunk kell. 1819-ben a közbirtokosok megkárosított többségi csoportja birtokos társai törvénytelen mesterkedései ellen Lehner András személyében ügyvédet fogadott fel,

75 aki később a familia ügyvédje is lett. Visszavonulása után a családi perek növekedésével a volt vármegyei tisztiügyész Iványos Gergely vállalkozott a compossessoratus pereskedéseinek kézbentartására. Határozott fellépése után munkája rövid ideig tartott. (1833. II. 25.—

XI. 29.) Utóda Tóth Imre lett, kit voksolással választottak. A harmincas évek második felében, a tagosztály és a Szalay-féle per idején a családcsoportosulások és a közbirtokosság ügyeiben köz- és magánszemélyek által megbízott ügyvédek sora tevékenykedett. Németh Sándor az egyik akkori fiskális a tiltott juhlegeltetesekből előálló ügyek honorárium nélküli lebonyolítását is vállalta. (1837. IV. 16.) A vármegye közgyűlésein az igazgató mellett olykor az ügyvéd is megjelent, mint a közbirtokosság képviselője. (1833. X. 25.) Az alsófokú közigazgatási egységek jogszolgáltatását szabályozó 1836: XX. te. a 60 pft-ot meg nem haladó ügyekben bírói jogkörrel ruházta fel a közbirtokosság igazgatóját, aki az 5. § értelmében

76 a jegyzőt és a közbirtokosságból kikerült táblabírók közül egy személyt

77 segítségül maga mellé vett. (1841. IV. 25.) A szóbeli bíráskodás jogkörét 200 pft-ig kiterjesztő 1840: XI. te. 2. §-át

78 Bőnyben 1842-ben léptették életbe. (1842. H. 9.) Ekkor a szóbeli bíróság létszámát is 3-ról 6 főre emelték.

79 A polgári és büntetőügyekben eljáró alsófokú bíróság ellenőrzését a vármegye utasítására a járásbeli főszolgabírók látták el. Az 1843-ban vizsgálatot folytató Horváth Dániel a szóbeli bíráskodási szék elé került ügyek kezelését, a székek tagjainak felesküdött voltát ellenőrizte. E munkája során valószínűleg átnézte az 1841-től vezetett „rövid panaszok jegyzőkönyvét" is. A közbirtokosság Horváthon keresztül a vármegyétől a végrehajtó bíróként működő jegyző mellé „karhatalmat" is kért, de ennek használatát perkezelési hiányosságokra hivatkozva a megye megtagadta.

80 104