Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

A közbirtokosság szóbeli bíróságának hatáskörét meghaladó ügyek elsőfokon a pusztai járás szolgabírója,

81 illetve a vármegyei törvényszék elé kerülhettek. A magyar jogszokáskutatás nemrégiben elhunyt kiváló képviselője, Tárkány Szűcs Ernő szintézisében a községi igazgatás feltáratlanságáról írt.

82 Egy nemesi közbirtokosság igazgatását bemutató dolgozatunk e hiányt pótló munkálatokhoz is adalékul kíván szolgálni, remélve azt is, hogy a községtörténetek kutatóinak érdeklődését ez irányba is sikerül felkelteni. A bőnyi compossessoratussal szemben a vármegye a helyi igazgatási rendszer meghagyását legitimáló 1836: IX. te. 1. §-a szerint járt el.

83 Az 1840: XI. te. 5. §-ából kiinduló 1843. évi statútumot is, amely más irányulással az adóbeszedés biztosítása végett tette szükségessé a hadnagy választást,

84 Bőnyben nem foganatosították, hisz ott az igazgatók munkája és a közgyűlésekbe kiszálló szolgabírók és esküdtek hátraléksürgetései eredményt hoztak, így dolgozatunkban egy sok forrásból táplálkozó, következetlenségekkel is terhelt, községi, megyei minták alapján öntörvényűén alakított igazgatási struktúráról és annak mögöttes tartalmáról adtunk vázlatos képet. Dqminkovits Péter 105