Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
A jobb oldali ovális pajzson — ugyancsak címertani igényességgel — az esztergályosok jelvénye szerepel. A nemzetközi használatban elterjedt címer a keresztbe tett esztergavasakat, az öblös mérőszerszámot és a fagolyót tartalmazza 151 . A céhben szereplő korsósok valójában ónozott vaslemezből készítettek italtartó edényeket 152 . Nevük a pecsétnyomón nem szerepel, csupán az 1676-ban Montecuccoli főkapitánytól kapott kiváltságlevélből tudjuk, hogy a ,,flaschner"ek is a céhbe tartoztak. A társaság ládáján már az ő készítményeikből szerkesztett címerkép is szerepel 153 . A pecsétlőlap összetett címere felett csücskös talpú, koronás pajzsban folyókat jelző hullámos pólyák fölött tornyos vár képével a városcímer új eleméből alkotott pajzsot helyezték el. Emellett kapott helyet a pecsétlő évszáma: 1752. A céh kis pecsétnyomót is használt. Ennek megszerzése szerepel is a főgimnáziumi értesítőben, és lenyomatát ismerjük 154 . 61a. A győri mázasfazekascéh pecsétlője (Függ. 58., 65. kép) egyike annak a három darabnak, amely 1816-ban, egy időben készült. E pontban bemutatott példányunk a hagyományőrző típushoz tartozik. A legkorábbi — Ádám-Éva ábrázolásos — pecsétrajzról átmentette az olaszkorsó motívumát 155 . A kor divatja szerint azonban ezen a nyomólapon oroszlános címertartók szerepelnek, a fazekastermék képe pedig mintázókorongra, mint posztamensre került. A körirat magyar nyelvű, keltezése: 1816. 6/b. A mázasfazekascéh másik pecsétnyomója (Függ. 57, 66. kép) sárgarézből esztergált, hasasodó nyéllel készült, a pecsétképet a vaskos talp alsó síkjára vésték. Ezt sima vonalkeret szegélyezi, körirata (magyar nyelven) külön keret nélkül a levegős pecsétmező peremén fut. A belső síkon, minden díszítő, helytöltő motívum nélkül Szt. Flórián ikonográfiailag megszokott ábrázolása látható. A patrónus rovátkázott vonalon áll, amely alatt a pecsétlő évszáma — 1816 — kapott helyet. 67c. A (német) fehérfazekasok pecsétnyomója (Függ. 56., 67. kép) ugyancsak 1816-ban készült, hasáb alakú vasnyéllel és hengeres talppal. Nyomólapja ezüst, melyen a gyöngykeret alatt húzódó körirat német nyelvű. A patronusábrazolas megegyezik a magyar mesterek typáriumának Szt. Flórián rajzával. A nyomólap megjelenése általában a magyar dúchoz hasonló. Ennek évszáma a köriratban olvasható. A három, azonos évben készült pecsétnyomó készítettetésére némi magyarázatot ad az a tény, hogy Győrött a fazekasság mindkét nemét űző iparosok — magyarok és németek, illetve mázas- és fehérfazekasok — egy testületben voltak, ahol a megfelelő műfajban remeklők akár mindkét munkát is végezhették. A fazekasok számára adott városi szabályzat 1745-ben rendelkezett így 156 . A kétféle nemzetiségű mesterek egyébként külön tartották gyűléseiket. 1779-ben Mária Teréziától kaptak céhlevelet a magyar mesterek, majd 1815-ben — az I. Ferenctől kapott szabályzat alapján — kiváltak a német mestereket is magába foglaló szervezetből 157 . Ez lehetett az oka az új pecsétlők készítésének. De hogy a magyarok miért két példányt csináltattak, nehéz megmagyarázni, egy-egy mester önkéntes felajánlására gondolhatunk. A győri fazekasság természetesen régebbi a fent említett városi szabadalom koránál. Ismerjük 1634-ben kért szabadalmukat, amely feltehetően mind a regiment-alattvalók, mind a polgári fazekasok számára érvényes, a közös szervezetnek e szakmában hagyománya volt 158 . Ebből a korból származó pecsétnyomójuknak csak újkeletű plasztilin lenyomatát ismerjük 159 . 159
