Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
VI. Szolgáltatóipar lia. A győri borbélyok céhpecsétje (Függ. 19., 68. kép) egy XVI. századi szervezésű társulat későbbi emléke. A csapolt végű, vágott élű hasáb nyél szép bordázású ívvel hajlik a nyomólapra. Az ezüst pecsétlap szép, jelenetes vésettél rendelkezik. A magyar nyelvű köriratban 1670-es évszám van. A belső pecsétmezőt egy kirurgus műhelyének képe tölti ki, ahol a mester karosszékben ülő páciensének karján eret vág. Az érvágás jelenete két — a térben elhelyezett — orvosi műszer képével tarkított, alul pedig a padozat kövének hálózata tölti be csaknem a pecsétkép felét. A győri borbélyok 16ö7-ben elveszett korábbi céhlevelüket íratták ki a káptalani jegyzőkönyvből 160 . VI. Károlytól való 1719-es privilégiumuk (a borbély, szakállnyíró, sebész mesterek számára) megerősítve közli az 1649-es ül. Ferdinánd-féle céhlevelet is 161 . IIb. A pozsonyi fürdősök és seborvosok céhénekpecsétlőjéből (Függ. 11., 69. kép) csupán az ezüst nyomólap maradt meg. Ennek vésete jó minőségű ötvösmunka, címerábrázolása heraldikai szempontból is színvonalas. A német nyelvű körirat erősen mélyített levélkeret alatt húzódik és a határoló gyűrűn belül még egy szalagot is elfoglal második sora. Itt kapott helyet az évszám — 1631 — is. A címer szép ívelésű, karélyos talpú és fejű — sisakkal, sisakdísszel és takaróval felszerelt — reneszánsz pajzsból áll. A pajzson egymást keresztező szálfegyverek állnak, ezeket a pajzs előtt áthullámzó dupla szalag köti össze. Az egyik bojtos lándzsán holló ül, csőrében gyűrűvel. A sisak koronájából egy borbély alakja emelkedik ki, egyik kezében nagyméretű borotvát, másikban hollót tart. Ismerjük a prágai céh címerképének legendáját, mely szerint a címerállatnak papagájnak kellene lenni, de a pozsonyi céh typáriumán egyértelmű a holló ábrázolása 162 . Sajnos sem korabeli, sem korábbi céhlevelüket nem ismerjük, így a címerállat meghatározásához megfelelő bizonyítékunk nincs. 2. A győri hajósmesterek pecsétnyomója (Függ. 31., 70. kép) vasnyelű, sárgaréz nyomólapos pecsétlő. Ábrázolása a német nyelvű körirattal határolt kör alakú mezőt tölti ki: folyón úszó házas hajón álló matrózok képe fölött püspökruhás védőszent alakja látható. Privilégiumuk 1733-ból származik, így a körirat 733-as számjegye is könnyen azonosítható 163 . Tudjuk, hogy a hajósok általában Szt. Miklóst tisztelték védőszentjükként, így a püspökábrázolásban az ő alakját ismerjük fel. Győrött egyébként a püspökség földesúri fennhatósága is indokolja ennek a védőszentnek megjelenítését. 3. A győri országos kocsisok pecsétnyomója (Függ. 46., 71. kép) sárgarézből készült, hasáb alakú nyelével egy anyagból van esztergált nyomótömbje, melynek vésete a hatósági typáriumokkal rokonítható. Azzá teszi a világos köriratszerkesztés és a belső mező sima felületét uraló birodalmi címer. A kétfejű sasos német-római birodalmi sas feje felett lebegő házi koronával ékesítve, mellén az ún. lotharingiai címer, a középen húzódó cölöpben az osztrák uralkodó család ún. genealógiai címerével 164 . A győri fuvaroscéh 1726-ban VI. Károlytól kapott céhlevelet, majd Mária Terézia is adott szabályzatot számukra, 1767-ben 165 . A szervezet mesterei tulajdonképpen szállítási vállalkozók voltak, akik több kocsival rendelkeztek és alkalmazottakat foglalkoztattak. A céhben teljesen természetes volt a céhjog eladása, átruházása, szemben a legtöbb hagyományos kézműipari szakmával, ahol még a XIX. század derekán is a vállalkozói törekvések visszafogása jellemezte a céhek gyakorlatát 166 . 160
