Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
3/d. A gyári magyar ácscéh kis pecsétnyomója (Függ. 29., 62. kép) 1722-ben a privilégium kiváltásakor készült. Kisméterű, hengeres nyelével egy darabból készült sárgaréz nyomólap. Körirata latin nyelvű; pálmaág-keretbe helyezett ovális címerképe megegyezik a mintául vett 1700-as vésetű német bélyegzővel. Az 1722-ben kiadott királyi szabályzat a győri, valamint a Győr megyei magyar ácsépítész mestereknek szól. Az ácsmesterség, jellegéből adódóan, eltér a hagyományos műhelybeli kézműves szakmáktól. Többek között éppen az ácsok tevékenysége során alakult ki az a munkamegosztás, melyben a mester valójában építési vállalkozóként szerepelt, a szakipari munkát a legények, segédek, napszámosok végezték. A nagy typárium latin szövege ezért is nevezte a magyar mestereket ,,architektor "nak. 4. A győri kőműves és kőfaragó mesterek várbeli céhének pecsétnyomója (Függ. 9., 63. kép) átfúrt végű, hasáb alakú réznyéllel, domború talppal készült. A nyomólap kerülete bővebb a pecséttalpnál. A pecsétlőlap ovális alakú, levélkeret és pontsor között teljesen rövidített körirat húzódik. Ezt egy későbbi, 1724-ben kiállított bizonyságlevél fejlécének szövegével kíséreljük meg feloldani: ,,.. .M(aurer) V(nd) S(teinmetz) M(eister) I(n) D(er) K(ay) V(ndt) K(önigl). H(aubt) F(östung) R(aab)... " 148 . (Különös, hogy az idézett bizonyságlevélen, kék-bordó szalagon függő vörös viaszpecséten megtévesztésig hasonló, azonos évszámmal, körirattal rendelkező pecsétet találunk, amelynek azonban éppen védőszent-ábrázolásában fedezhető fel egyértelmű különbség.) A gyűjteményben lévő typárium pecsétlőlapjának belső mezején hajló vonalú indadíszekkel körülvett két, karélyos talpú címerpajzsban a szakmai társulás két mesterségjelvényét vésték. A kőművesek címere vakolókanálon keresztbe tett kőműveskalapácsot, a kőfaragóké körzővel V alakban szembehelyezett sáskalábat (állítható szögmérőt) ábrázol. A pajzsok felett Szt. Rókus jellegzetes ábrázolása, a kenyeret hozó kutyával. A címertartók ezúttal emberalakok, melyek a két pajzs alatt állnak feltartott karokkal. Az emberalakokban az Ádám—Éva-motívumot sejtjük. Mivel mind a bemutatott pecsétnyomó, mind az ismertetett pecsétlenyomat 1618-as keltezésű, ismét olyan céhalakulással van dolgunk, amelynek csak későbbi, 1637-es szabadalmazásáról van tudomásunk. Ekkor adták ki ugyanis a kőművesek Mansfedt főkapitánytól származó szabályzatát 149 . 5. A győri üveges, korsós és esztergályos mesterek pecsétnyomója (Függ. 33., 64. kép) a különféle szakmák közül csak az üvegező munkákat is végző mesterek miatt került az építési iparok sorába, hiszen az esztergályosok a faipari, a korsósok (flaskakészítők) a fémfeldolgozó szakmák körébe tartoznak. A pecsétlő vaskos, hasáb alakú vasnyélre került. A sárgaréz nyomólap szépen szerkesztett címerképei a levélkeret alatt futó német nyelvű körirattal határolt pecsétmező belső részén kaptak helyet. Az ívelt vonalú ornamentikával övezett ovális pajzsokra az üvegesek és esztergályosok jelvényei kerültek. A bal oldalin heraldikusan szerkesztett üveges eszközök — keresztbe fektetett domború élű bárdok, álló lapátszerű tárgy (vagy üvegfúvó pipa?) és a két végén kampós szerszám — képe látható. Az üveges legények külön vezetett beíró könyvének belső címlapján szintén találkozunk a címerrel, melyben egy tölcsérszerű végződéssel ellátott csavartszárú szerszám is szerepel 150 . Sajnos megfelelő analógiák nélkül e szerszámok rendeltetésére nem tudunk elfogadható megfejtést adni. Feltételezhetően a szakma művelői — mint a későbbi árszabásokból kiderül — elsősorban ablaküvegezéssel foglalkoztak, így az ábrázolt szerszámok is ennek a tevékenységi körnek a kellékei lehetnek. 158 \
