Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
szárai közt két varró- és egy gombostű, hagyományos szabójelvény. Az igénytelen bélyegző megjelenése feltételezi, hogy a céh kis typáriumával van dolgunk. A német szabók legkorábbi ismert céhlevele 1693-ból, I. Lipót császártól származik 116 . Itt leírt pecsétlonk ennek a kornak a terméke. Ismerjük a céh által kiadott legénytársasági szabályzatot, amely 1679-ból való 117 . Valószínű a német mesterek korábbi működése, de ennek eddig nem találtuk adatait. A céh 1744-ben is kiváltotta új szabályzatát, melyből a Lipót-féle privilégiumról is értesülhettünk 118 . Végül 1823-ban I. Ferenctől újabb szabályzatot kaptak" 9 . 3/c. Anémet ruhakészítő legénytársaság pecsétnyomója (Függ. 51., 44. kép) a mesterekéhez hasonlóan szerény megjelenésű példány. A sárgaréz szerszám vésete rendkívül primitív. A körirat német nyelvű, betűi szegély nélkül, eléggé egyenetlenül húzódnak a külső rovátkázott keret alatt. A címermezőt egy egyenes vonal választja el, amely egyben talaja a címerollót tartó oroszlánoknak is. Az olló nyitott szárai fölött lebegő kétfejű sas birodalmi címerelem, amely a kötélverők 1670-es bélyegzőjén jelent meg először. Lehetséges, hogy a szabólegények 1679-es szabályzatával kapcsolatos itt bemutatott pecsétnyomójuk is. 3/d. A győrszigeti szabó céh pecsétnyomói közül ezúttal a legfiatalabbal kezdjük a sort, hogy a különféle céhalakulásokat visszafelé nyomozva felderíthessük. (Függ. 64., 45. kép) A vágott élű, hasáb alakú nyél sárgarézből készült, vele egy darabból esztergályozták a pecsétlőfejet, melynek lapjába a pecsétképet és -szöveget vésték. A nyomólap egyszerű göngykerete sima, áttekinthető pecsétképet szegélyez, amelynek elrendezése már a hivatali pecsétek világos szerkezetére emlékeztet. A körirat magyar nyelvű, klasszikus álló nagybetűi szabályosan vésettek. Hasonlóan szép munka a kisméretű lap arányos, barokkrámás címerpajzsa is, melyen a mesterségjelvény ezúttal is nyitott olló. A dúc 1861-es évszáma a győrszigeti magyar—német céhegyesülés dátumával azonos, nyilván ezalkalomból készült. Az egyesületi szerződés, , ,melly Győrszigetben 1861-dik évi Szeptember 8-án az itteni kétfelekezetü érdemes szabó céhnek eggyé alakulása tárgyában tétetett", meghatározta, hogy a „pecsétnyomók; miután azok átalakítása egyszerűen nem történhet, mind a két résztől az egyesült céh ládába megőrzés végett félretétetnek, egy új pecsétnyomó készítése pedig megrendeltetik, mellyen a' czim az előbbi szerint lészen vésendő ezen körirattal: »Győrszigeti szabó czéh 1861«" 120 . A céh jegyzőkönyvének adatai között a kiadás rovatban megtalálhatók a fenti ismertetett pecsétlő adatai: „Céhpecsét tsinálásáért fizettünk 4 forint." 121 3/e. A győrszigeti magyar szabók pecsétnyomója (Függ. 54., 46. kép) kerek nyomólappal, rézből készült és gyűrűzött fanyéllel látták el. A körirat magyar szövege, kissé általánosan, „Szabó céh gyölekezet"ként nevezi a céhet, csupán lenyomatát őrző dokumentumainkból győződhettünk meg a pecsétlő hovatartozásáról. Az 1808-as évszám a korábbi közös, magyar és német szabókat (gombkötőket, vásármíves és izraelita mestereket, valamint a filiálisokat is) magába foglaló szevezet különválásakor készült. Ennek a bélyegzőnek a lenyomatát láthatjuk a német mestereknek adott , ,Quietantia" hitelesítőjeként, melyben a vagyon felosztását igazolták 122 . A pecsétképen a Mária Terézia kori rézpolturákról jól ismert patrónaalak primitív másolatát véljük felfedezni, alatta pedig a jól ismert ollós-gombostűs szabójelvény kiméretű képét helyezték el. 3/f. A győrszigeti egyesült szabócéh pecsétnyomója (Függ. 52., 47. kép) ovális nyomólappal, sárgarézből készült. Karélyosan ívelő szárának felső része letörött, hiányos. A pecsét153
