Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
lapon gyöngykeret alatt német nyelvű köriratot olvashatunk, amely a szakmai jelleget nem határozza meg, csupán az egyesült szervezetre utal. A mesterséget a kerektalpú pajzsra helyezett nyitott olló — szárai közt gomblyukár — szimbolizálja. A pajzsot kétoldalt oroszlánok tartják, fölül ötágú levélkorona borítja. A pecsétlő az 1754-ben kiadott, Mária Teréziától kapott privilégium korában készülhetett, évszámot nem véstek rá 123 . A győrszigeti szabók tehát közös céhben kezdték működésüket, melyből a magyar mesterek 1808-ban kiváltak, majd 1861-ben ismét egyesültek. 41a. A győri szűrszabók céhpecsétnyomója (Függ. 43., 48. kép) sárgarézből készült, az esztergályozott dúc szárát hasáb alakúra reszelték. A nyomólap vésete erőteljes, a pecsétkép és a címerábrák szép rajzolatúak. A belső címermezőt két egymásra helyezett karélyos talpú barokk pajzs tölti ki, S és C vonalakból rótt díszítéssel körülvéve. A felső pajzs négyeit mezőjében a magyar és cseh királyság, a burgund hercegség és a tiroli grófság hangsúlyos címerelemeit találjuk, a boglárpajzson pedig Ausztria címere látható. Ez az uralkodói jelvény fedezhető fel a Mária Terézia kori tallérok aversén is. Az alsó pajzson a szűrszabóknak a szabókéval megegyező ollós-gombostűs címerét helyezték el. A körirat magyar nyelvű, két helyen megszakítja a felső címer koronája, illetve az alsó pajzs talpkarélya. 41b. A szűrszabócéh másik pecsétlője (Függ. 44., 49. kép) nem sok idővel az előző után készülhetett. Címerábrázolása, szerkezete úgyszólván teljesen megegyezik a korábbiéval. Különbséget a tölcsérszerű kovácsoltvas nyélben, a nagyobb méretben fedezhetünk fel első látásra. A sárgaréz nyomólap köriratában van egy apró eltérés — a „szabad királyi" státusra utaló rész —, amely magyarázatot is ad új pecsétlő készítésére. Az 1742. március 27-i céhgyűlésen felmerült a szűrszabóknak a vásári és váltómíves szabóktól való elválása, de ekkor még a maradás mellett döntött a mesterek nagyobb része. A szűkszavú jegyzőkönyv aztán már csak egy 1758-as bejegyzésben említi — befejezett tényként — a szűrszabók kiválását 124 . Valóban 1746-ban már a Mária Teréziától kapott szabályzat szerint működtek, de valószínű ezt megelőzően kiváltak a szabók társulatából 125 . A két pecsétnyomó készítése közötti időben — 1743-ban — vált Győr szabad királyi jogú várossá, amint a későbbi pecsétnyomón ezt a szűrszabók is feltűntették. 51a. A győri gombkötőcéh pecsétnyomója (Függ. 15., 50. kép) vörösrézből készült nyomólapját vaskos, esztergált fanyélbe erősítették. A lap kerületével megegyező széles rézgyűrűvel forrasztották egybe és ezt szorították a fanyélre. A nyomólap vastag levélkoszorúval keretezett körirata latin nyelvű, az apró számjegyekből rótt évszám utolsó számjegye nehezen vehető ki, ezért 1650-nek és 1651-nek egyaránt olvasható. A körirattal határolt belső mezőben a gombkötők eredeti címere, a kócsagtollas forgó a hangsúlyos elem, mellette hat sorban zsinóros gombolás, másik oldalon zsinóröv vagy gallér visszahajló sávja látható. 51b. A győri gombkötők másik pecsétnyomója (Függ. 20., 51. kép) vágott élű, hasasodó hasáb alakú, vasnyélre forrasztott ezüstlapos dúc. Körirata szintén latin nyelvű, címerábrája is csupán annyiban tér el előző társáétól, hogy a kócsagtollas forgó ,,kar markába" került és bokrétája szélesebb ívelésű. A mellette elhelyezett termékek azonosak a korábbival, csak a címer központi eleméhez viszonyítva kisebb méretűek. Hasonló címerkép foglalja el a legények társládájának homloklapját is 126 . A győri gombkötők szakmai társulása 1629-ben alakult meg hivatalosan, mikor az érsekújváriak szabályzatát a káptalannal átíratták maguknak 127 . 51c. I. S. gombkötőmester pecsétnyomója (Függ. 73., 5. kép) a mesterbélyegzők tipikus 154
