Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
A pecsétlő feltehetően a céh 1744-es kiváltságlevelének időszakában készült és a társaság kis pecsétnyomójának szerepét tölthette be. Ezzel a dúccal nyomták Keller Ignác lakatosinas 1839-es szabadulólevelének pecsétjét is 100 . A német lakatos-puskaműves céh 1842-ben egyesült a több társszakmát is magába foglaló magyar társulattal. Az egyesületi szerződés értelmében ,,győri városi lakatos céh" néven kívántak tovább szerepelni a , ,külön müvészséget gyakorló, de mégis ágazatokban müvészségi esméretséggel biró, és már békebelezett sarkantyús-, órás-, puskacsinálló-, harangöntő-, fésűs-, reszellővágó-, és szerszámkészéttő-, szeg- ugy gyürükovács remekes vagy filiális..." mesterekkel. Megegyeztek, hogy a, ,magyar lakatos céhnek már két századot meghaladó pecsétje, ládája, szabályai és z^szlójai jövendőre is közös használatban fennmaradnak". ,,A német lakatos czéhnek eddigi pecsétje, ládája, szabályai és zászlója közös birtokba kerülvén, emlékezetül fenn tartani, s amennyire az előforduló esetekben a' szükség megkivánná, a mostanság jobb karban levő zászlója és ládája szinte közhasználatul szolgálni fognak 101 ." 2 Id. Idősb (lakatos) segéd pecsétje (Függ. 77., 5. kép) köriratú tárgy, sárgarézből esztergált példány. A feliratból hiányzik a mesterségnév, ezt a pecsétmezőbe vésett lakatosjelkép — keresztbe tett kulcsok — pótolják. A mesterbélyegzők után megjelenő segédpecsétlő feltehetően a műhelyben önálló intézkedési joggal felruházott alkalmazott adminisztrációs teendőit szolgálta. Ugyanakkor azt a jelenséget is érzékelteti, hogy bizonyos szakmákban az önálló mesterré válás egyre nehezebbé vált. A bélyegző a győrszigeti lakatosok hagyatékából került a gyűjteménybe. 3. A győri ötvösök pecsétnyomója (Függ. 6., 35. kép) kovácsoltvas szárú, bronz nyomólapos dúc. A pecsétszöveg többszörösen hajtott szalagra került. Latin nyelven a szakmai társulat megnevezését tartalmazza. Az évszám és a védőszent neve a pecsétképen kapott helyet. A pecsétkép a hagyományos ötvöspecsétek rajzát követi, amelyek a szakma védőszentjét ötvösmesterként ábrázolják. A győri dúcon a tőkébe vert szarvasüllő mellett egy készülő kelyhet mérő Szt. Leót örökítették meg. A szövegszalag tört vonalának zugába vésett keresztet Kőszeghy a város címerelemének és egykori ötvös próbajegynek tartja 102 . Az üllő tőkéjébe vésett évszám — 1610 — szerint a pecsétet az 1603-as céhalakulás után hét évvel készítették. A győri ötvöscéh működését csak későbbi — 1663—1871 között vezetett—jegyzőkönyveik alapján követhetjük 103 . 4. A győri sárgarézműves mesterek pecsétnyomója (Függ. 38., 36. kép) sárgaréz öntvény, törött nyélcsonkját simára reszelték. A kör alakú nyomólapon a pontsorból alkotott kereten belül félkörben futó szövegszalag, a szervezet nevének német nyelvű rövidített szövegével. A pecsétkép homorúra vésett ovális lap, sisakkal és takarófoszlányokkal. A sisakdísz oldalra fordult kézműves figurája, kezében ötvöskalapáccsal. Az ovális pajzson a szakma szerszámai címerszerű elrendezésben: középen tövises szarvasüllő, fölötte körző, melynek szárait két, ferdén elhelyezett marokvéső metszi. Az üllőszáron alul keresztbe tett forrasztópáka és ráspoly képe. A pecsétszalag szövegének rövidítéseit a pecsétkép szerszámanyaga és a miskolci analógiák alapján egyértelműen feloldhatjuk és a „Gürtler" szakmához sorolhatjuk pecsétnyomónkat 104 . Az iparági besorolást a korábbi adatolás nehezítette, ugyanis a beszerzéskor a tárgyegyüttest az ún. „Győri egyesült gombcsináló, nyerges, arany- és rézműves, rézöntő és kárpitos céh" emlékeiként vették nyilvántartásba. A múzeumba került anyagban valóban voltak a vegyescéhhez tartozó dokumentumok, de birto150
