Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
kunkban van az önálló , ,gürtler" anyag is, pecsétnyomónk tehát az 1761-ben szabadalmazott rézműves (,,aurichalcharius") céh használatában volt 105 . Ugyancsak függetlenül vezették mester-, szabaduló- és számadáskönyvüket is 106 . A bélyegző 1768-ban került használatba. IV. Textil- és textilfeldolgozó ipar Az iparág néhány szakmája a korán önállósult, céhhé szerveződött ágazatba tartozik. Közülük való a legrégibb pecsétnyomóval rendelkező szabómesterek társasága is. Az iparág ismertetését a technológiai folyamat szerint az alapanyagkészítő szakmákkal kezdjük. lia. A győri német takácsok pecsétnyomója (Függ. 3., 37. kép) gyűjteményünk különleges darabja. Vágott élű hasáb alakú vas nyele levágott sarkú téglalap alakú nyomólapba szélesedik. A talp oldalai ennek megfelelően ferde dőlésűek. Ez a pecsétforma egyedül áll a főképp kerekded nyomólapok között. Különös az oldalvonalakat követő vonalkeretbe vésett körirat teljes rövidítésű megoldása is. A kétbetűs egységekre tagolt pecsétszöveg monogramokat sejtet, a ,,W" használata német eredetre enged következtetni. Az 1601-es évszámhoz nincs társítható dokumentumunk. A pecsétlő társulati besorolását egy 1780-ban — a német takácscéh által kiadott bizonyságlevél alapján végezhettük el, melynek pecsétje — ha töredékesen is — igazolja a typárium győri eredetét 107 . A meghatározás bizonytalanságát fokozta, hogy a tárgy egy középiskolás diák ajándékaként került a gyűjteménybe 1907-ben 108 . A vágott sarkú, téglalap alakú belső pecsétmezőben a takácsszakma ősi jelképe, a csúcsaival érintkező három vetélő címerképe látható. A ,,vetőfák" 108a által határolt ívelt oldalú háromszögben egy kis madár a kitöltő motívum. A címerkép fölött • S • T • R • betűk kaptak helyet. A dúc keletkezési idejéből ítélve, a helyi lenszövő mesterség céhes szervezettsége korábbi keletű lehet a magyar társulat 1625-ös — céhlevéllel dokumentált — kezdetű működésénél. Az ismertetett pecsétnyomó egyértelműen egy korábban szabadalmazott, talán regimentalattvalókat tömörítő német céh meglétét bizonyítja. IIb. A győri magyar takácsok pecsétnyomója (Függ. 39., 38. kép) egyszerű vágott élű hasáb alakú nyélre szerelt nyomólappal készült. Az ezüst lapon levélkoszorús keret alatt fut a latin körirat sima szövegszalagja. A fent vágott sarkú, talpánál csücskös-karélyos barokk pajzsban a három vetélőből szerkesztett hagyományos takácsjelvényt látjuk. A pajzsfőn ötágú korona, középső levelén vetélőt tartó madár. A címer stílusához illő címertartók — mint korabeli társainál — ezúttal is oroszlánok. A magyar takácsok 1625-ben íratták át a káptalannal Pozsonyból kért szabályzatukat, majd ugyancsak a földesúr a következő évben is kiadott számukra céhlevelet, éppen a német mesterekkel támadt bonyodalmak miatt 109 . Hasonló okokból 1697-ben újabb szabályzatot kértek I. Lipóttól, majd 1747-ben — a szabad királyi rangra emelkedett város változó jogviszonyai okából — Mária Teréziától is kiváltották újabb szabályzatukat 110 . Az 1772-ben vésett pecsétnyomójuk már ennek a kornak a stílusjegyeit viseli magán. A takácsok két — nemzetiségi alapon megosztott — társulata 1867-ben közeledett egymáshoz, amikor ki is mondták egyesülésüket, de a magyar és német tagok egyetértése rövid életű volt, mert a következő évben ismét szétváltak 111 . 1/c. A szentmártoni takácsok pecsétlője (Függ. 42., 39. kép) sárgarézből készült, a nyél és nyomólap egy darabból. Az ovális pecsétlőlap nagyon kezdetleges technikával készült, az évszám — 1374 — elírása érzékelteti a „vésnök" felkészültségét. A helység megnevezé151
