Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
4/b. A győri csizmadiacéh másik pecsétnyomója (Függ. 40., 24. kép) rövid, vaskos, csapozott nyélre került. A pecsétlőlap szépen vésett ezüst. A vékony pontsorkeret alatt szalagot imitáló sávon magyar nyelvű körirat olvasható, a hely megjelölése a szalagon kívülre került, így a céh pecsétlőin korábban szereplő szöveg „csizmadia céh pecsétje" ismét a köriratban szerepel. A címermező arányos szerkezetű. A vágott sarkú, csücskös talpú pajzsban szépen elhelyezett tárgyak jellemzik a mesterséget: középen magyar divatú, oldalvarrott zsinóros csizma, kétoldalt musta, illetve bicskia képe. A címer záródísze a felségjelvényekkel ábrázolt király mellképe a pajzsfő fölött. A szakma magyar jellegére és magyaros kultuszára gondolva a királyábrázolásban Szt. István alakját sejtjük. A címerpajzs melletti füzérdíszek az aktuális divat jelei a pecsétlapon. A király mellett a díszítő motívumokkal összecsengő évszám: 1798. E dátumhoz közeli korú céhlevelük 1767-ből való 80 . 4/c. A győri csizmadiák legújabb pecsétlője (Függ. 59., 25. kép) 1840-ben gyarapította a céh eléggé nagyszámú — és a jelek szerint egyidejű használatban lévő — pecsétlőanyagát. Az esztergályozott fanyélbe szerelt pecsétlő sárgarézből készült, a nyéllel egyező megmunkálással. A nyomólap címerképe már szakított a korábbi megoldásokkal. A sima vonalgyűrűbe szerkesztett magyar nyelvű körirat sima pecsétmezőt keretez. Az oldalvarrott csizma főszereplővé lépett elő, posztamensre került. Újmódi címertartók — magyaros ruhájú, szablyás emberalakok — állnak az emelvény két oldalán. Az új dúc készítését valószínű csak a divatváltozás magyarázza. Nem példa nélküli a sokféle pecsétnyomó készítése, de a csizmadiák gyakorlata mégis különös abban, hogy a pecséthasználatot sem jogi, sem hagyomány béli követelmények nem befolyásolták. Feltételezzük, hogy a nagyszámú céhtagság közt kialakuló külön igények és érdekek is közrejátszottak a sokféleség kialakulásában. 4/d. A győrszigeti csizmadiacéh pecsétlője (Függ. 37., 26. kép) a hagyományos vasnyelű típus képviselője. Sárgaréz nyomólapja kör alakú, a pecsétszöveggel határolt belső mezőben rokokó stílusú stilizált kagyló- és akantuszelemek adják a címerkeretet. Az oldott címermezőben a hagyományos szerszámok (középen musta, mellette bicskia), és egy szép vésetű, oldalvarrott zsinóros csizma képe látható. A Győrrel szomszédos, de önálló közigazgatási területet alkotó Győrszigetben — Győrrel erős szakmai és szervezeti kapcsolatokkal — önálló céhek működtek a XVHI. század derekától. Ilyen önálló szervezete volt a helyi csizmadiáknak is, akik Mária Teréziától 1765-ben kapott szabályzatuk szerint működtek. Pecsétnyomójuk az azt követő évben — 1766-ban — készült 81 . 41 e. A magyaróvári csizmadiák pecsétnyomója (Függ. 13., 27. kép) a kőszegi vargákéhoz hasonló nyélmegoldással készült, ez esetben a lapos nyélcsap vaskos fafogantyúba került, oldalt átütött csapszeggel rögzítve. A nyomólap ábrázolása eltér a győrieknél megszokott címerképtől. A német nyelvű körirat alatt ugyanis egy csizmadiaműhely jelenetét örökítették meg. A Bodó S. által ismertetett sátoraljaújhelyi dúchoz hasonlóan a műhelyszéken ülő mester előtti háromlábú tőkén musta látható, a másik oldalon magyaros ruhás, szablyás ember, a „vásárló" áll 82 . A műhely padlózatátjelző vonal alatti körszeletben a pecsétmetszés dátuma: 1638. (A pecsétlő származása ismeretlen.) 4/f. Ismeretlen csizmadiatársulat (vagy mester?) pecsétnyomója (Függ. 66.) 1964-ben, ajándékként került a győri múzeum gyűjteményébe. Illetőségi helye feltehetően a lelőhellyel — Zsebeháza — azonos. A sárgaréz nyelű, ovális nyomólapjával egy darabból készített dúc mesterbélyegzőinkre emlékeztet, azonban ezen nincs monogram, amazokon pedig * 147
