Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
1708-ban Heister gróf, főkapitány adott szabályzatot a Győr környéki mészárosok számára, de az elsősorban a katonai szolgálatban állókra vonatkozik 40 . A megyei (magyar) céh eléggé kiterjedt adminisztrációt végzett, hiszen a céhgyűlésre településenként kellett behívó levelet küldeni és az évenként tartott — más-más településre összehívott — gyűlések szünetében csak írásban érintkezhetett a céhmagisztrátus a tagokkal 41 . 2/a. A győri molnárok pecsétnyomója (Függ. 10., 9. kép) sárgarézből készült nyomólappal és keskenyedő szárú, nyolcszög alapú hasáb alakú nyéllel rendelkezik. A nyomólap köriratát egyszerű vonalgyűrű keretezi. A pecsétmezőben széttárt szárnyú angyalfej, oltalma alatt két kerektalpú pajzsból álló összetett címer. Az ívelő vonalakkal kísért pajzsok közül a bal oldali a hagyományos molnárcímert viseli a nagy fogaskerék fölé helyezett malomkőguzsallyal. A jobb pajzson ívelt szárú kereszt, vízszintes tagja fölött két karika, alatta vizet jelző vonalkázás. Ez utóbbi címerben a város védőszentjének — Szt. István első vértanúnak — a városcímerben szereplő attribútumát, és így a város ősi címerét véljük felfedezni 42 . A címerőrző kerub melletti B. O. betűk feltehetően a pecsétvéső nevének kezdőbetűi. A pajzsok felett látható évszám: 1631. A győri molnárok legkorábbi ismert privilégiuma 1635-ben kelt, Sennyei István püspöktől származik 43 . A püspökség rendelkezett a városkörnyéki folyóvizek hasznosítása fölött, és mint földesúri hatóság adott engedélyt a Dunán elhelyezett hajómalmok működtetésére. A pecsétlő dátumának a céhlevél kiadását megelőző időpontja nem áll példa nélkül, a mesterek korábbi szervezkedését, vagy a szervezet korábbi létét sejteti. A hajósmolnárok malmai a Dunán, telephelyei, lisztáruló bódéi a Győrrel szomszédos — püspöki földesúri fennhatóság alatt álló — Szigetben, a rábcaparti részen helyezkedtek el. Ennek következtében forrásaink és maguk a mesterek is gyakran győrszigeti jelzővel használták a céh megnevezést. Győr szabad királyi rangra emelkedése után — a közjogi státussal járó kedvező feltételek miatt — a céh valóban szétvált. Ezután az 1744-ben működésükben megerősített győriek — újvárosi telephelyük alapján — „újvárosi", a régi szabadalom szerint működő balpartiak, ,szigeti" céh néven szerepeltek. A céh régi pecsétnyomóját is ez utóbbiak tartották meg és használták. Az 1852-ben bevezetett hídvám előnytelen helyzetbe hozta a Rábca bal partján lévő szigetieket. Valószínű az átköltözésüket ellenző győri mesterek különállásuk hangsúlyozására vésették új pecsétnyomójukat 44 . 21b. A Győr városi molnárcéh bélyegzője (1852) (Függ. 63., 10. kép) a kor divatjának megfelelően klasszicizáló elemeket mutat. A rézből esztergált nyomólap és a vele egy anyagból készített, csonkagúla alakúra reszelt nyélnyúlvány a fafogantyúba foglalást szolgálta. A pecsétlőlap sima felületén gyöngy keret alatt fut a szabályosan szerkesztett körirat és évszám. A molnárcímert füzérdíszes lebegő talpazaton álló oroszlánok tartják. A pajzs nélkül rajzolt jelvény hagyományos felépítésű: alul a nagykerék (szakmai szempontból hitelesen ábrázolt oldalsó fogazással), fölötte a malomvas a szokott rend szerint. A korábbi pecsétnyomóhoz képest új elem a malomvas fölött álló, nyitott szárú íves körző. A molnárcímereken látható szerkezeti elemek és a faragómesterségre utaló körző képe a molnármesterség malomépítő tevékenységét jelzi. Valóban — a remekfeladatokból is kitűnik — az őrlés mellett a faipari tevékenység lényeges részét jelentette a molnármesterségnek. Az 1632-től érvényben lévő szabályzat remeklési előírása az őrlési feladatok előtt megfogalmazza a ,,faragómolnári" teendőket: ,,Az Mester Remekek avagy darabok penigh ezek, Egy Nagy Kereket fogazzon megh, Egy Nagy Korongot Orsózzon megh, Egy 141
